Ha azt mondom: "Uram, a késemért jöttem!" - biztosan lesz valaki a társaságban, aki folytatni tudja: "Hol hagyta? ... Valami matrózban... Ritka jó kés volt, acél pengével. Nem látta?... Várjunk. Csak lassan, kérem ... Milyen volt a nyele? Kagyló. Egy darabból készült. ... Akkor nincs baj. Megvan a kés! .. Hol? ... A hátamban..." Halhatatlan sorok, pedig hát aligha a világirodalom remeke. Vagy mégis!
A továbbiakban a teljesség abszolút igénye nélkül írnék csak néhány személyes sort. Kihagyom, hogy Rejtő Jenő életrajzából idézzek. A munkássága meg ... ennek a blognak végül is véges a befogadó képessége :D
Piszkos Fred, a kapitány, Fülig Jimmy, Vanek úr, az igazi Trebitsch, feledhetetlen karakterek. Amikor pedig Szingapúrról, Borneoról, Hong Kongról olvastam, távoli mágikus-misztikus földekre kalauzolt el, olyan világokba, ahova - meggyőződésem volt - soha nem jutok el, de talán nem is olyan nagy baj, hiszen aligha élném túl. Mondom, itt még gyerekként gondoltam ezekre a helyekre! Aztán a sors mint nagy rendező pontosan Szingapúrba repített a fiam után és rájöttem, hogy a világ másik felén is van, sőt, igazán ott van élet! Európai léptékkel is élhető élet.
De ne kalandozzunk el! Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány; A 14 karátos autó, Vesztegzár a Grand Hotelben, A három testőr Afrikában ... amióta olvastam őket, volt alkalmam filmben és színpadon is viszontlátni ezeket a történeteket. Semmi nem fogható azonban a szerző saját soraihoz. Utánozhatatlan! És képi világra éhes korunkban is a puszta szöveg adja a legnagyobb élményt. Olvassatok Rejtőt, ha boldogok vagytok, ha bánt valami... minden élethelyzetben felhőtlen szórakozást nyújt majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése