2017. jan. 27.

Pityergős...

Egy ismerősöm belefutott a következő versbe és rám gondolt, megosztotta velem. Én meg bőgök...


Fiam a föld másik felén, nem lehet oda szállnom
nagy út az még a napnak is, átkelni a fél világon.
Mikor minékünk alkonyul, ott virrad már a hajnal
azért hogy nem találkozom álmomban fiammal.
Átkelni a nagy tengeren a lelkem is elfárad
_Talán sosem látom ! _ Jajdul bennem bánat;
lehet hogy addig meghalok, mire szabad lesz menni
ó szörnyű hosszú éjszaka, mikor fogsz reggeledni ?
Álmatlanul gyötrődöm ott, s a fényes holdat nézem
talán lányom ablakán igy bámul be éppen.
Most alszik ő, álmodik, vagy talán ő is ébren,
beszélj róla te messzi hold, szabad utas az égen. / Várnai Zseni /

A gyerek amúgy jól van, eszemben sincs vele megosztani a verset. Most a kínai újév beköszöntét ünneplik öt napon át. Had  vigadjon!



2 megjegyzés:

Lazac írta...

Nagyon nehéz lehet ez Neked! Igazad van, hogy így fogod fel, a gyereked jövője már talán végleg ott van, és ezt el kell fogadni akkor is, ha az anyai szív meghasad ♥♥

Golden írta...

Hát igen, próbálom így felfogni, de néha a szívem mélyén tudom, hogy nem igazán sikerül. Ráadásként pedig nekem kell tartani a lelket és a reményt a nagyszülőkben, akik nem nagyon gondolkozhatnak már 5-10 években. Tényleg nehéz :(