Ma ilyen nap van ...

Tagja vagyok két FB-os oldalnak is, az egyik természetesen golden kedvelőkkel, a másik tacskó mániákusokkal van tele. Meg tenyésztőkkel. Én meg ismerem a szólást, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. És ha valaki még a saját nevét sem vállalja fel kommentelőként, akkor bocs, ha nem tekintem olyan fene nagy szakembernek sem. A szálkás szőrű tacsik szőrzetének ápolásáról beszélgettünk, és megkérdeztem, hogy Jack szőrével vajon mit lehetne tenni ápolásként, mert amúgy tetszik, hogy ilyen kis gyapjas, tehát nem akarom alapjaiban átalakítani szerencsétlen ebet, de tény, hogy nyáron ez a bunda meleg lehet. Na, megkaptam. Idézem: Kopaszra kell trimmelni parszor, csak ugy fog javulni. Furminator erre nem jo!
Aha, okoskodni oké, de a magánhangzókat beleírni nem. Jó, nem ez a lényege a dolognak, telefonon ügyködik őkelme, nyilván sajnálja rá az időt. Hát, én nem szeretném megkopasztani. Többször meg főleg nem. Tulajdonképpen így is tetszik. Megírtam hát: mivel nem kiállítási vagy tenyésztési kutyus, szeretnénk a kócosságát valamennyire megőrizni, hiszen olyan kis bohókás tőle a fizimiskája. Aki csak találkozik vele, elmosolyodik a láttára, valahogy örök kölyök marad így.
A válasz nem is késlekedett: Judit Pados szerintem az hogy hogyan tetszik az kevesbe fontos, hagy ha az szamara egeszsegtelen. Egy rovid vagy hosszu szoru kutya elhalt szore kihullik, egy szalkase nem tud, azt kikell tepnunk. Ha bent hagyjuk az borbetegseget is okozhat
Gondoltam, a beszélgetést itt érdemes is abbahagyni, úgysem győzzük meg egymást. Úgy nyilatkozik egy kutyáról, hogy nem is látja a szőrminőséget. Meg jó lenne tudni azt is, ki találta ki először, hogy ezeket a szerencsétlenek trimmelni kell, mert hogy ez sem egy természetes szőrváltás ugyebár. De jelzett a gép és mit ad isten, épp "tenyésztőnk" kínálja eladásra tacsi babáit. Úgy, hogy a megfelelő tartást sertésmájkrémes dobozzal csikarja ki belőlük. Lennének gondolataim arról, aki ezt a vackot eteti a kölykökkel, de aki az éles konzervdobozt nyalatja velük, azzal én nem állok le vitatkozni. Életem egyetlen igazán komoly vérmérgezését pont egy ilyentől sikerült beszereznem anno. Még szerencse, hogy éppen Olaszba utaztunk és némi hidegrázással társítva napokig áztattam a sós vízben a kezem, mire rendbe jöttem.
Ráadásul a Kőszívű ember fiaiból is csak az első részt adták le, pedig most szívesen néztem volna végig. Á, jobb, ha elmegyek aludni! :)