Kutyás...

Köztudott az engem ismerők körében, hogy a négylábúak nálunk teljes jogú családtagok. Mint olyanoknak, nekik is kijár az oktatás, de hát tudjuk, hogy vannak a jelesek meg a ... többi. És ez utóbbi kategóriában nem feltétlenül kell hülye kutyára gondolni. Elég, ha az illető tacskó. Na, mivel nekem semmi se jó, és elégedetlen voltam az eseménytelen életemmel egy megbízható, nyugodt, sokat alvó golden retriever mellett, addig nyüstöltem apát, hogy "kell egy társ ennek a szegény kutyának", amíg lett. Mert ugye a szólás is tudója a nagy igazságnak: "vigyázz, mit kívánsz, mert a végén teljesül". Boldogság volt/van továbbra is, mert imádjuk a kis gézengúzt, csak éppen a nyugodt napoknak lőttek, amióta bővült a család. Sokan kikérik maguknak, hogy ne prejudikáljam a tacskó tacskóságát, de hát volt már, és akkoriban meg is fogadtam: soha többé! - szóval, nekem igenis szabad ilyeneket mondanom, ha már képtelen voltam a fogadalmam betartani, és magunkra szabadítottam ezt a kis gazfickót. Tacskót tartani egész embert (egész közösséget) próbáló feladat, mert méretéhez képest óriási egojával képes leigázni a családját. Meg mindenki mást is, bár, néha érhetik meglepetések. Nos, Jack egy évig rejtőzködő életmódot folytatott, abba a tévhitbe ringatva minket, hogy ő tulajdonképpen nem is tacskó, csak egy kormos kölyökgolden. A korom maradt, és időközben kibújt a szög a zsákból, akarom mondani, egy éves kora után mégis csak elkezdett tacskósodni. Miben jelentkezik ez? Nem fogad szót. Vagy szót fogad, de csak ha ő is úgy gondolja (és ritkán gondolja úgy). Pusztítja a plüssöket és még sok minden mást is, amire szemet vet. Bár, a tacskó-törvény szerint, minden, ami a szeme elé kerül, az az övé, úgyhogy tulajdonjogi vitát folytatni vele állandó és kilátástalan küzdelem. Szerencsére a "majd megmutatom én, ki a legény a gáton" vonás még nem került felszínre benne. Reméljük, sosem fog, mert akkor aztán nagyon nehéz napoknak nézhetünk elébe. Tapasztalat. Colin a maga szelídségével, szófogadásával az eszményi kutya volt. Volt, mert mostanában úgy látja, a kis szaros lázadásait időnként siker koronázza, tehát bepróbálkozik ő is. Más kérdés, hogy vele legalább szót lehet érteni, mert nemes angol ősi eredete nem akadályozza ebben. Azt sosem értettem, hogy a tacskónál miért kétesélyes még a kemény poroszos nevelés is, pedig hát német fajta, illene ennek megfelelően viselkednie. Hiszen a világ leigázására felesküdött bajuszos német is tulajdonképpen egy konok osztrák volt annak idején, nem német. (és a további jelzőktől itt inkább eltekintenék, hiszen az írás nem róla szól).
(folyt.köv.)