2017. jan. 20.

Mai ideges ...

Tudom, persze ... amiről itt írok, attól még másnak a főnök, szomszéd, NAv, buszsofőr vagy mit tudom én ki okoz magas vérnyomást, de ...
Sokan tudjátok rólam egy ideje, hogy a romantikus történeteimet könyv formájában próbálom a nagyvilág (legalábbis a magyar anyanyelvű olvasótábor) elé tárni. 2015-ben megadtam magam a hívó szónak ("ingyenes könyvkiadás") és feltöltöttem az első regényként a kiadóhoz, aki ígéretéhez híven e-könyvként és nyomtatásban is megjelentette. Ingyen! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ehhez az első fecskéhez éppen Alessia készítette a borítót, de ez most a változások fényében annyira nem is érdekes. Bocs, Al!
A nyomtatott verzióról annyit kell tudni, hogy egyetlen ívnyi mennyiséget nyomnak ki (ettől persze az ára is rögvest sokkal magasabb lesz, mintha több százas példányszámban kerülne ki a nyomdából), és azt elég körülményesen, de meg lehet rendelni a neten, az e-könyvek pedig lényegében bárhol hozzáférhetőek voltak, ahol e-könyveket találhatott az olvasó.
Nem kellett túl sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a kiadó rájöjjön, ebből a lelkes szerzői közösségből sokkal több pénzt is be lehetne szedni, mint a közvetítői jutalék. Úgyhogy januártól vége az ingyenes kiadásnak, vége az ingyenes korrektúrának, tördelésnek (ami jelen esetben nem kifejezetten a gépelési és nyelvtani hibák eltüntetését, sokkal inkább a sortördelések gatyába rázását jelentette), sőt vége az ingyenes borító készítésnek is.
Most 20 ezer forintot fizetsz a feltöltéskor - biztos, ami biztos alapon, aztán ha normális borítót akarsz, az további 25 ezer, ha ki kell javítani a formázásod (miután a kiadói sablonba feltöltött, többször ellenőrzött irományodra csak egy automatikus hibaüzenetet küldenek, amiből fogalmad sincs, mit kell kijavítanod a rendelkezésedre álló 3 nap alatt), az is 20 ezer ... ha azt szeretnéd, hogy ne csak a kiadó árusítsa, hanem eljusson a korábbi felületekre, az pedig már össze sem adom, hány tízezer forint (bár ennek további 60 ezer forintnyi előzetes költsége a lektorálás - ne gondolj ám itt a szerzővel folytatott együttműködésre, csak nagyjából egy teherbíró helyesírási program futtatására).
Nos, e kissé hosszúra nyúlt bevezető után rátérek a mai bosszúság okára is. FB oldal, szerzői közösség, lehetőség a kérdések feltételére, a kiadói válaszon való elmélkedésre. Ahha ... Kérdésem csak annyi, hogy a korábbi - kiadó által felkínált képek közül választott - borító miért számít egyedibbnek a most ingyenes választható sablonnal szemben? Kiadó válasza: (nem szó szerint idézem, de ez a lényeg) CSAK. De van a szerzők között egy valaki, aki vagy bújtatott tagja a kiadónak, vagy csak önmaga fényétől eltelve egy lelkes buzgómócsing, aki kötelezőnek érzi magára nézve a kiadó mundérjának minden körülmények közti védelmét. Nos, ő végeérhetetlen válaszlevelekben érez kényszert a többiek kioktatására,a változások nagyszerűségére való rámutatásra. Mindezt úgy, hogy semmivel sem sikeresebb, csak élete értelmének érzi önnön sikerességének a kommunikálását. Író-olvasó találkozókat szervez (nem akarok gonosz lenni, de ... ), könyves fesztiválokon vesz részt (egyrészt tetemes kiállítási díjért, másrészt csekély számú kiadott könyvéből egy tetemesebb példányt megfinanszírozva), a kiadó blogját szerkesztve és teleírva; és ő bátorít, hogy a dolgok így vannak jól, higgyem el, ez mind az én érdekemet szolgálja. Mondja ezt úgy, hogy nyilvánvalóan nem látja a szemétől az eredeti poszthoz tartozó képet. Amit pedig elrettentésül teszek fel, arról - legyek nyugodt - annyit tud mondani, hogy majd lesz valaki (!), akinek ez biztosan tetszeni fog. Hát, anyád! Ha csak annak az egyvalakinek készülne, akkor kb. annyira is érdekelne (bár, a szépérzékemet akkor is bántaná). Mindegy, a ma délelőttből sikerült néhány igen hosszú, értékes percet a vele való vitatkozásnak szentelni. Én is tudom, hogy tök feleslegesen. Viszont ezt látva egy szerzőtárs meghívott egy zárt csoportba, ahol a könyveik marketingjével kapcsolatban osztanak meg érdembeli információkat. Tehát végül is, én jártam jobban, mert néhány normális emberre is rátaláltam a felesleges szócséplés következtében.
Itt pedig kiírtam magamból a mérgem, úgyhogy most már talán nyugodtabban tudok elmerülni a könyvelés "szépségeiben". A béke legyen veletek! Félek, a könyvkiadással kapcsolatban lassan leírhatom azt is, Béke poraira!
A képmelléklet pedig a múlt és a jelen. (Zárójelben: nekem a jelen nem tetszik, de ez van ingyen). Lehet véleményezni!


1 megjegyzés:

Alessia írta...

Hátja, ez olyan, mint amit itthon csinálunk. Bár mégsem, mert amit itthon csináltunk, azok jobbak. :-P