Hallgatom Lomnici Zoltán jogászt és a hajam egyenesedik ki. Persze az olaszországi tragédia a téma és ennek kapcsán máris a busztársaság felelősségét firtatják, holott a vizsgálatból még semmiféle eredmény nincs. Már arra felkaptam a fejem, hogy másként ítélik meg a gyerekszállítások során bekövetkezett tragédiákat. Minden együttérzésem mellett is meg kell kérdezzem, miért??? Mennyivel értékesebb egy 14-18 éves élet, mint egy 24 vagy 42, vagy akár 50,60? Emberéletekről beszélünk, kortól függetlenül. Szerintem.
Egyáltalán ... mit és hogyan akarnak szigorítani, amikor épp a riport szereplője veti fel, hogy a tavaly bekövetkezett spanyolországi tragédiában a biztonsági övek hiánya (vagy nem kapcsolták be magukat) okozott halálos sérüléseket. Miközben itt talán éppen azoknak volt esélyük, akik nem kapcsolták be az öveket és nem kellett pillanatokat, másodperceket pazarolni a szabadulásra. Ő mondta, nem én.
Tragédiák bármikor előfordulhatnak. Ez a busz is hazatérhetett volna épségben. A gyerekek közül járhatott volna bárki úgy, mint Michael Schuchmacher. Elég ha itthon kilép a házból és egy elszabaduló cserép a fejére esik, vagy egy meghibásodott fék miatt a villamosmegállóba csapódó autó útjába kerül. Egy bokaficam és esés közben a fejét veri be. Az élet kiszámíthatatlan. Beszélhetnék eleve elrendelésről, a cérna mekkorára volt szabva-féle dolgokról, de nem teszem, mert szerintem nem ez a lényeg. Megtörtént, és most már ezzel kell együtt élnie minden érintettnek, és ez fog eszébe jutni minden utazónak a következő hetekben, amíg a feledés jótékony homálya nem lepi majd be az iszonyat híreit, képeit.
Sokkal inkább lényeges lenne, hogy mi túlélők megértsük, a jelent kell minél jobban kihasználnunk, megölelni a szeretteinket, amíg még megtehetjük. Mert az élet kiszámíthatatlan!
Más... magyar média, riporterek gyöngyei, a qva anyátok! Nincs bennetek semmi emberi!? Mi közöd hozzá, igen, neked, nekem, nekik, hogy megérkezett egy sérült, ugyan teljesen el van takarva, de láttad, hogy pislogott, kommunikált? Jaj istenem, ki lehet ő? Nem teljesen mindegy? Egy testében és lelkében sérült ember, akinek erre a felhajtásra, kíméletlen figyelemre semmi szüksége. Miért hír egy ember személyes tragédiája? Örül, hogy él! Örül, hogy él? A családjára van szüksége (ha megmaradt neki), egy pszichológusra, csendre, ápolásra, nyugalomra - nem erre a sakálszerű nyomulásra. Mit vártok tőle? Hogy felül és hibáztatni fogja a busz gumiját, műszaki hibát emleget? Vagy elmeséli, milyen érzés volt látni a barátját, gyerekét meghalni? Mi a búst vártok tőlük? "Nyilván nagyon várja mindenki, hogy többet mutassunk meg az állapotukról." - mondja éppen a szpíker. Nem, a jó anyátok, nem várjuk! Hagyjátok őket békében! Nincsenek jogaik, nincs egy ember, aki képviselné ezeket a jogokat? Miért kell újra és újra bizonyítani, hogy nem vagytok mások, csak hiénák?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése