Vagyogatok

 Elsőként is meg kell emlékezzek a Nyugdíjbiztosítóról... "természetesen" nem sikerült az Ügyfélkapu+-on keresztül beküldenem a Nyilatkozatot, pedig olyan kis ügyes vagyok, hogy még meg is találtam, de a rendszer állandóan kidobált, hogy nem jó formátumban írom be az iktatószámot, pedig pont úgy írtam, ahogy kérte. Amikor már vöröslött a fejem, felhívtam az ügyintézőt, akit szinte láttam magam előtt, ahogy legyint, "na igen, az Ügyfélkapu..." és hallottam a hangján, hogy nem az első panaszkodó vagyok, neki is tele a nemlétezője az egésszel, és ... itt jött a meglepetés, lediktálta a hivatalos e-mail címét, hogy oda írjam meg a magam keresetlen szavaival ezt a nyilatkozatot és azzal a dolog le is zárul. Így tettem. 

Az Ektorp kanapéhuzattal sem jártam jobban, mert rögtön lecsapott rá valaki, aki aztán roppant fondorlatos szervezkedésbe kezdett volna, de elég hamar leállítottam, mert korábbi rossz tapasztalatom alapján nem üzletelek olyanokkal, akiknek még egy rendes visszanézhető profiljuk sincs. Ráadásul ugyanazzal a képpel rögtön három néven is rámszállt, úgyhogy töröltem a hirdetést is, hogy szabaduljak tőle. A huzat persze továbbra is itt foglalja a helyet, de lehet, hogy begorombulok és felviszem a fiamék lakásába és lecserélem a jelenlegi szürkét a régi pirosra, vagy vegyesbe, mielőtt a kégli kiadásra kerül. 

Az árverező céghez beadott portéka az árverés lezárása előtti félórában hirtelen meglódult és a kikiáltási ár bő nyolcszorosáért kelt el, úgyhogy így rendben is van, korábbi morgás visszavonva. 

Amúgy a dolgos hétköznapok zajlanak, futkosás ezerfelé, anyám szakorvosa után például, akivel eddig levelezésben álltunk, de eltűnt az éterből, a neki küldött levél legalábbis visszajött. Úgyhogy odamentem személyesen és mivel nem lehet csak úgy rátörni az ajtót, a kinyomtatott e-mailt leadtam a nevére. Reménykedem, hogy válaszra méltat. Közben vigyorogva szemlélem az utolsó bérletemet, a jövő hónapban már csak igazolványt kell mutogassak, jessz... azt hittem, sosem érem meg ezt az időszakot. Igazán nem lehet rám panasza a közlekedési vállalatnak, mert amióta kellett, bérletes voltam. Szívesen látnám ezt az összeget most egyben a számlámon, de nem bántom őket, mert eltekintve attól, hogy az utazó közönség és a minősíthetetlen utak milyen állapotba hozzák a járműveket, maga a rendszer igenis jó. A-ból B-be, sőt A-ból Z-be Budapesten eljutni nem nagy kihívás, s bár vannak helyek, ahova járhatnának sűrűbben, de azért ennél rosszabb, sokkal rosszabb is lehetne... lásd egészségügy. 

Barátnőmnek hála kedvet kaptam egy kis írogatáshoz is. Történt ugyanis, hogy egy elég nagy nézettségű oldalt vezet, én meg naponta tolom rá az ötleteket, hogy mikről írhatna még. Ő meg nemes egyszerűséggel visszalőtt, hogy a legutóbbit akár meg is írhatnám. És lőn... visszajött az a jóleső érzés, amit a kutakodás és új formába öntés jelentett valamikor korábban, amikor még nem volt az agyam úgy kilúgozva, mint mostanság. Úgyhogy igyekszem is dédelgetni ezt az érzést, megőrizni és újra meg újra elővenni, mert én is érzem, tulajdonképpen szükségem van rá, hogy az agyamat ne csak arra használjam, hogy a család kétlábon járó naptárja és ügyintézője legyek. 

Elő Valentin- és szülinapi ajándékként kaptam egy új telefont is. Ami vicc, mert ténylegesen nem volt rá szükségem, de az is tény, hogy a korábbit annyit szídtam itthon (és mindenhol máshol), hogy ez adhatta az ötletet a páromnak. Az új kicsike picit bonyolult, de nem kezelhetetlen. Lassan négy napja ismerkedünk és ígéretesnek tűnt ez az időszak. Mert mire is használom én a telefont? Hát, leginkább a barátnőmmel való kapcsolattartásra, ehhez azért elég jó lett volna a régi is. Meg fotózni. Na, ehhez viszont az előző harmat gyenge volt, bár újkorában ígértek mindenféle szépet és jót, aztán persze kiderült, hogy ugyanannak a gépnek a professzionális változatára gondoltak, csak azt nekem már nem kötötték az orromra, mondván, az öreglánynak jó lesz a lite is. Ne legyek telhetetlen, a kütyü ingyen volt, hát, olyan is. A mostani viszont nincs ingyen, még 20 hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy azt mondhassam, tényleg az enyém vagy. Aztán persze internetezni használom, nagy ritkán még appokat is használni, az Ügyfélkapuhoz kódot kapni, híreket olvasni, térképet böngészni, meg még ezer dologhoz, ami tényleg megkönnyíti az életet, ha van korlátlan interneted. Tudom, vaskalapos vagyok, de nem akarok vele bankolni, számlákat kezelni, ezekhez nekem megfelel az otthon nyugalma és a laptop olvashatósága, kezelhetősége (és a nyomtató kapcsolata). És nem akarok rajta filmeket sem nézni, ahhoz ott a tv, amit mostanra már elég jól tudok kezelni, hogy a csomagcsatornákon kívül más lehetőségeket is nyújt. Szóval, egyelőre örülés van, ismerkedés, szegény kutyának meg ezernyi alkalom, amikor pózoltatom.