Reggel felhívtak, hogy még ultrahang, infúzió, de úgy tűnik, déltájban érte lehet menni. Ez nekem annyit jelentett, hogy akkor pontban délben már be is nyitok a kórház ajtaján. Nos, innentől még majdnem másfél óra telt el a távozásig, de nem baj. Ebben az esetben a cél számított, nem az odáig vezető út. Hazafelé persze kerestünk állateledelest, hogy a speciális tápból legyen otthon elég, patikát, hogy a gyógyszer is kéznél legyen, de aztán végre már majdnem otthon voltunk, amikor én kiszálltam vele egy rövidke sétára. Jó is volt, mert felszabadultan lépegetett, az infúziótól is megszabadult és két kis gombócot is lerakott, bizonyítva, hogy a rendszer végre működik. A ház előtt összefutottunk a Gazdival, aki már izgatottan várta, mennyire fáradt el a "gyerek" ennyi sétától. Jelentem, még húzni is képes volt. A kertben megnyugodva szimatolgatott, mint akiben most tudatosul, a rossz álomnak vége, újra otthon van. A lépcsőn persze egy ideig cipelgetés lesz és a kanapéra is csak szoros emberfogásban mehet fel (és le). A lakásban is bejárt minden helyiséget, a nyomunkban maradt, nehogy eltűnjünk és végre elfogadott egy kis ételt is, mert nem olyantól kapta, aki az egyik végén adott, a másikon szúrt. A műtét utáni ruha nem zavarja, most még a sebe sem, hiszen dolgozik benne a fájdalomcsillapító, amit egy ideig még kapni is fog. Holnap még vissza kell menni ultrahangra, egy hétig mindenféle fújgyógyszert kap, a diétás táppal itthon szerintem nem lesz gondja és holnap reggeltől megyünk újra a reggeli sétára. Talán rövidebbre, talán kontrolláltabbra, mint máskor, de már igazi séta lesz, szagok, pisilgetés és anyának ajándékcsomag (remélem). Tíz nap múlva pedig varratszedés lesz. Aztán majd gőzerővel igyekszünk elfelejteni a történteket. Szerintem neki könnyebben megy majd. Hogy a fertőzést hol szedtük össze, nyilván sosem fogjuk megtudni. Hogy miért éppen ő, amikor az immunrendszerével nem volt gond (legalábbis látványosan nem), erre sincs válasz. De már nem is érdekes, itthon van és rendbe fog jönni! Ez a lényeg! Eddig csak a tacskóbénulástól féltettem, most lett egy új mumus, de talán a mennykő se csap le kétszer ugyanoda. A lényeg, hogy itt szuszog mellettem, éjjel nyilván már a párnánkon és egyelőre még meg se utált, amiért ilyen tortúrának tettem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése