Nos, csak félnapokra járkálok el itthonról apának segíteni az üzletben, meg az egyéb ügyeinket intézni, de most beteg van a háznál, tehát "betegápolási szabadságon" vagyok. Szerencsére nem sok dolgom van a kis beteggel, mert áldott jó gyerek. Mondom ezt így a műtét utáni ötödik napon, amikor már egészséges étvággyal tüntette el a reggelire kapott gyógytápot, amit napokig még megkóstolni se volt hajlandó. De amúgy tényleg. Lelkesen sétál, ügyesen kakkant (ami nagyon fontos!), nem piszkálja a sebét (még akkor sem, ha anya ügyetlenül köti be éjszakára és a forgolódásban lecsúszik a kis henger testéről) és sokat pihenget, gyűjti az erőt a következő idő "rosszalkodásaihoz".
Az elmúlt napokban azért nem volt ez mindig így. A gyógyszerbevétel például a hétfői brutális és féleredményt felmutató pankráció után úgyszólván teljesen kimaradt az életünkből. Szerencsére a gyógyszerek ebben az esetben nem "életmentő" szerek, hanem fájdalomcsillapító, amire úgy tűnik, nincs szüksége és savlekötő, amire viszont nem tudom, mennyire lenne szüksége, egyelőre nincs látható jele a hiányának. Nem volt még ilyen kutyám, akinek ennyire mission impossible beadni egy bogyót és egy kapszulát számára kedvenc "vivőfalatok" nélkül. Ugyanis most kizárólag a gyógytápot eheti, azt meg önmagában is utálta, nemhogy valami keserű cuccal megspékelve. Még egy spéci pill assistra is rávettem magam, hogy a savanyú cukorka méretű zacskóért kifizessek több, mint ötezer forintot. Az ötlet jó, de még üresen is kiköpte, nemhogy gyógyszerrel bélelve. Ami naponta lecsúszik, az egy ProVet nevű paszta, amolyan probiotikum.
Aztán az elmúlt napokban ment a nyűg, hogy most éppen a konzervet hajlandó megenni, de abból is csak pár falatot, most meg inkább a száraz gyógytápot, de csak ha kézből adom három szemenként. Ezzel baromi jól el lehet szórakozni a napot. Tegnap este viszont kétszer is sorba állt a vacsoráért és két adag konzervkaját is megevett, ma reggel meg a maradékot. Mindezt úgy, hogy reggel az ágyban szokásos kávézós pikniknél nem a régi jól bevált Frolicot kapta, hanem a száraztápot. Úgyhogy az étvágya visszatérőben, már nem forgatja a szájában, mint aki nem tudja eldönteni, hogy lenyelje vagy kiköpje, pillanatok alatt tűnt el a tálból az étel. Kunyerálni is elkezdett, de abban most kegyetlen szigorítás van, az asztalról még morzsát sem kaphat. Annyira kis beletörődő a lelkem, inkább nekem fáj ez a szigorúság.
Szerencsénk van ezzel a nagy hideggel, mert tacskó, a kis nyiszált pocakja nagyon földközelben van, nagyon nem lenne jó, ha latyakban, mocsokban felázna a műtéti ruhán keresztül. Viszont nem mozog olyan energikusan, mint eddig, úgyhogy kapott kis pulcsit is a ruhára, mert azért egy télikabátot kissé túlzásnak tartok még én is. Bár, ha holnap reggel is mínusz 9 körül lesz, lehet, hogy előszedem azt is.
Még öt nap van a varratszedésig, erről meg eszembe jutott, hogy kb. 2 hét múlva van időpontunk a kozmetikushoz, trimmelésre. Fel is hívtam őket, hogy ez történt és hogy ez vajon befolyásolja-e az időpontot. Jól sejtettem. Elmondták, hogy ilyen nagy műtét után minimum négy hétig nem fogadják a delikvenst, úgyhogy új időpontot kaptunk március végére. Szegény kis kócos mackóm, bár, ha az előrejelzést nézem, még jó is, hogy a következő hetekben lesz rajta egy kis bunda, ami melegíti az első igazi tavaszi napsütésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése