A barátnőm több igen értékes blogot és Facebook oldalakat is vezet. Remek dolog ez lekötni a szabadgyököket; megtalálni a témát, kutatni benne, lehetőség szerint saját - remek - fotóit mellékelve. Szíve csücske Velence és Olaszország, mostanában pedig mindannyiunk Budapestje is ad neki ihletet bőven, hogy értékes tartalommal töltsön meg néhány percet, amit a követői a közösségi hálón töltenek. A minap még meglepve, nagy örömmel újságolta, hogy a főváros titkaival, kiemelkedő látványosságaival és a csendben megbújó szépségeivel megtöltött oldalnak immár saját csoportja is született, a kedvelők száma pedig - nekünk - elképzelhetetlen - magasságokba szökött. Igenám, de szomorú sajátossága a közösségi hálónak, hogy a népszerűség hamar kitermeli a maga trolljait, akik a puszta bántásért képesek belegyalogolni mások lelkébe. Nem ismerve magát a szerzőt, de talán sokszor a tartalmat sem, a névtelenség vagy kamu profil mögé bújva nagymagyarbátor módon odaböfögik a maguk szennyes gondolatait. És tudjátok mit? Nem is ez az igazán bántó, őket az ember - ha nehezen és rossz érzéssel is - tudja a helyükön kezelni; hanem azok a lájkok, amiket az ilyen felböfögött rosszindulatú megjegyzések kapnak. Mert ez azt jelenti, sokan vannak azon a szinten, ahol a komment írója, csak ők még annyira sem akarják felvállalni magukat, hogy megfogalmazzák a nemtetszésüket vagy éppenséggel olyan sötétek, hogy fogalmuk sincs róla, a feltartott hüvelykujj mögött látszik a kifacsart lelkű háromgyerekes szülő, a nagypapa, az írni-olvasni-szöveget érteni kihívásokkal küzdő fiatal (vagy idős).
Még véletlenül sem gondolom, hogy a barátnőmnél lenne a Bölcsek köve, nincs kizárva, hogy valamely témában esetleg rossz forrást talált és hitt helyesnek, bár, azt kell mondjam, ennek - az alaposságát ismerve - elég kicsi a valószínűsége. De ilyen esetekben ott a lehetőség bárki számára, hogy más forrást említve vitát kezdeményezzen. De senkinek, még egyszer mondom, SENKINEK nincs joga a másik becsületébe gázolni, igaztalan vádakkal illetni, gúnyolódni rajta! Ha gondja van az illetőnek a mindennapokkal, akkor a frusztráltságát ne olyan valakin vezesse le, aki neki nem ártott! A mai napon - bár, ez nyilván nem rengeti meg alapjaiban a Facebook világát - a világháló szegényebb lett egy normális tartalmat gyártó oldallal. A világ megtaposott lakói pedig eggyel többen nyalogatják otthon a sebeiket. Ez pedig így rohadtul igazságtalan! Nem annak kellene elbujdosnia, akit igaztalanul gyaláztak, hanem annak, aki magából, emberségéből kifordulva képes csak jelen lenni. Mert ha ők lesznek többségben, Zuckerberg úrnak csak a tiszta mocsok marad (bármilyen képtelen szópárosítás is ez). Mi ugyanis még mindig dönthetünk úgy, mint a barátnőm. A Facen kívül is van élet. Sőt, az Élet attól igen távol létezik.
A digitális detoxnak egyre inkább van létjogosultsága! És erről még csak nem is a megamogul tehet, hanem akik magukat felhasználónak hiszik.
1 megjegyzés:
Az a baj, hogy tényleg nem látok más megoldást, mint a digitális detoxot, így viszont sok értelmes/érdekes dologtól is távol marad az ember. Azt gondoltam, nincs ártatlanabb dolog, mint egy Budapestről szóló oldalt vezetni, de most kiderült, hogy ez is könnyen veszélyes üzemmé válhat. Igazából ez most tekinthető egy challenge-nek: mit csinálunk, ha nem lógunk a FB-on? Nekem megvan az életem a neten kívül is, mégis így a reggeli kávém mellett van most egy kis légüres tér körülöttem. Azért is lett ilyen hosszú ez a komment. :-D
Megjegyzés küldése