2015. nov. 11.

Ohó, engem átvágtak...

Na kérem... ha az ember azt hiszi, egy frissiben hazacipelt kölyökkel az a legnagyobb gond, hogy futkosni kell vele a kertbe, akkor nagyon téved.
Mert...
-a kölyök biológiai órája merőben eltérő a család bármelyik tágjáétól, így a tiedtől is... szokj le a nyugodtan végig aludt éjszakákról!
-játékos, édes, aranyos ... és nyúzza az idősebb kutyát, aki ettől minimum ideges, ha nem boldogtalan
-eszik, mint a gép ... és vakarózik, mint a gép ... és a tudomány mai állása szerint már csak az lehet, hogy allergiás a csirkés tápra. Kölyöktápban viszont kizárólag csak olyan létezik, mert az ún. Sensitív halas tápban is van csirke. Ja, hogy te azt hitted, majd a vasszöget is megeszi? Hát, megenni megeszi, csak aztán fél éjszaka próbálod lefoglalni, hogy ne rágja a lábát és vakarja magát. A hülye nevű Antivakarin injekció ellenére is. Bár, ha jól emlékszem fenti témában arra a kabaréjelenetre, ott sem nagyon vált be.
-azt írja a kutyás tudomány, hogy az eb sosem piszkít a fekhelyére. Ja, hogy már kétszer lepisilte a tollaspárnát, amit te fekhelyül szántál neki? Miért ne tehette volna, amikor amúgy melletted alszik az ágyon? Oda tényleg nem pisil.
Hát, ilyenek mennek itt meg a bárányfelhők... és még el sem kezdődött a java, amikor majd fogat vált, te meg bútort... meg hasonlók. Az biztos, hogy egy időre csak és kifejezetten kutyás ruhában lehet mellette létezni. Erre ékes bizonyság a nylon-harisnya, ami a szemetesben végezte tegnap.
Mi is volt a projekt eredeti célja? Hogy Colin többet legyen ébren és főleg fiatalodjon vissza játékos kedvű kutyává? Nos, nem ez lesz a család legjobban sikerült projektje, ez már körvonalazódni látszik. Colin alszik. Legalább annyit, mint régen. Mert a kicsi addig se piszkálja. Ezt már az első napokban elég érthetően elmagyarázta neki. Érthetőbben, mint én azt, hogy ne egyen meg mindenféle gombát a kertben, amiről én azt sem tudom, miféle.

Mindenesetre nagy tanulságok vannak itt születőben. Például, sosem hittem magamról, hogy ennyi türelem szorult belém, hogy éjfél előtt, majd hajnali 2-kor képes vagyok levinni a kertbe, utána majd egy órát altatgatni (ami jelen esetben azt jelenti, hogy inkább játszom vele, csak ne vakarássza magát), aztán fél hat felé elölről kezdeni a műsort. De leginkább az látszik igazolódni, hogy az ember ne akarja jobban tudni, mire van szükség a kutyájának. Meg az olyan közhelyeknek a megtestesülése, mint "a pokolba vezető út jóakarattal van kikövezve", vagy "ha az embernek nincs baja, csinál magának"... ilyenek.
Na jó, nemcsak sírás van, mert amúgy tényleg egy tünemény... a szó szoros értelmében is, mert egyik pillanatról a másikra képes eltűnni szem elől. Egy édes, aki imád rajtam aludni, és igazság szerint én is imádom ilyenkor. Remélem, elég sok szeretetet tudunk kölcsönösen feltankolni ahhoz, hogy a vészesen közelgő kamaszkort túléljük. Hiszen egy tacskóról beszélünk! Én meg még élénken emlékszem arra az időre, amikor Buksi a családunk tagja volt. Komoly kihívás, higgyétek el! Tudom, miről beszélek.


1 megjegyzés:

Zso írta...

Gondolom csereutalványt nem adtak Jackkel? Mondjuk egy hörcsögre, vagy macskára. Ebihal? Ha megnő, a kertben elereszted...