Az első napok tanulságai

1. Hú, mekkora projekt volt a Rács! Aztán ami működött Buksinál és Morgannál, az már nem működött Colinnál, és nem működik most Jacknél sem. El nem hinnétek, milyen technikásan fedezte fel a rács gyenge pontjait és jutott be a nappaliba a kis Houdini. Úgyhogy szerencsére megvolt Colin bútorlapja, ami ma reggel félbevágtunk és most végre kisnudli elől biztonságban tudjuk a szobákat. Mert felfedező kedve aztán van őkelmének.

2. Colin nem igazán akarja elfogadni a neki szánt társat. Sajnálom. Vannak az életben dolgok, amik ellen nem tehetünk semmit. De nemcsak mi nem, ő sem, úgyhogy Jack marad és Colin jobb, ha ebbe beletörődik. Kemény elhatározás, szeretetteljes meggyőzés és a remény, hogy előbb-utóbb sikerrel járunk. Most egyelőre irigy. Tegnap este vagy öt plüssön feküdt és ádáz tekintettel nézte a hatodikat, ami a kicsinél volt. Ma pedig egy jó nagy séta után Jack megkapta az első, igazán neki szánt játékát. Persze, Colinról sem feledkeztem meg. De, ahogy az törvényszerű, neki mind a kettő kell.
Ugyanakkor ha valami nem idegesíti, az az, hogy a kicsi himalájai sherpákat megszégyenítő technikával képes lopni a kajás táljából. Mellette áll (esetleg felette) és hagyja. Ki érti?

3. Aztán ott a takarítás kérdése. A konkrétan miattuk végzett napi pucerájról beszélek. Ami olyan epizódokból áll, mint söprés, felmosás, szőrök kirázása, teregetés. Nos, ezek leginkább Jack miatt, szinte kivitelezhetetlenek, csak ha az apróság alszik.

Hát, így telnek a napok... ha az utazás fél napját is nézem, akkor ma van a hatodik nap. Vannak sikerélmények, mint a legtöbbször kertben végzett kis- és nagydolog. Ehhez persze az kell, hogy ébredés után legyen itt valaki, aki sprintel vele a kertbe. A viszonylag nyugodt éjszakák, amiket ugyan Jack nem alszik végig, mert általában 2-kor felébred, akkor futunk pisilni. Egyúttal éhen is akar halni, úgyhogy eszik, iszik és ... felébred. Utána majd egy jó félóra, mire lenyomom. És igen, mellettem, az ágyban. Konkrétan félig a párnámon. Ráadásul már nem is tudom visszacsempészni a párnájára, mert arra felébred és kezdődik a cirkusz elölről. Ezt bebuktam alighanem. Viszont legalább nem molesztálja Colint, aki a lábunknál alszik, és már ez is eredmény.

Osztogatja a puszikat, elbűvöl mindenkit, csak a nagy tesót képtelen. Próbálkozom persze és reménykedve várom az első pillanatot, amikor megnyalintja a kölyköt, de nem hajlandó az istennek se. Úgyhogy még van dolgom elég itthon a gyes-en, pedig már várna a munka. De addig is élvezkedek a kötődésnek olyan nyilvánvaló apróságain, mint hogy beköltözött a székem alá, és egyáltalán ... én lettem neki a mama.
A fotók - gondolom - önmagukért beszélnek. Az elsőn Buksi és Morgan, no meg a Rács. Az utolsó előttin pedig a kiselefánt, amit Jack kapott, de amit Colin minden alkalommal elszed tőle (és aki rendületlenül alszik tovább, miközben a kicsi körülötte rosszalkodik - amíg őt nem vonja bele, nincs is baj :) .