Miért van minden örömben üröm?

Elvittük Tesit (akinek még mindig nem ez a végleges neve, agyalunk az igazán ütősön) az állatorvoshoz, akit senki nem vádolhat azzal, hogy a pénzre utazna, mivel rokon és csak nagy ritkán kér tőlünk pénzt, akkor is csak olyan oltóanyagok árát, ami neki is sokba van (lásd Lyme elleni). Meg egyébként is az a fajta doki, aki szereti az állatokat, nem vegzálja őket feleslegesen, viszont jó diagnoszta és biztos kézzel segít, ha baj van. Nyugodtan dicsérhetem a háta mögött, mert ezt a blogot nem olvassa XD
Szóval elvittük a kicsit és mit mond a Csaba doki az első sokk után, hogy már megint bevásároltunk? De legalább ne egy harapáshibás, sérves kutyát hoztatok volna el! - Hiába szép és aranyos, még szerinte is, de fiatal kis életét máris egy műtéttel kell kezdenie.
Persze, felfoghatom úgy is, már azon túl, hogy jól át lettünk vágva, hogy megmentettünk egy kis életet, mert ha nálunk kevésbé lelkesek, viszont szemfülesebbek mentek volna érte, akkor soha nem lelt volna szerető családra, ne adj isten, menhelyen kötött volna ki, sok hasonló sorstársa között. 

Ez állt a hirdetésben: "Vaddisznó színű,eleven,egészséges kiskutyák eladóak.Az első oltásukat megkapták,háromszor voltak féreghajtva.Royal Canin száraz tápon nevelkednek,három gyerkőc szocializálja őket.Sérv és harapás hiba mentesek.Az almon végigcsináltuk a Carmen tesztet.A szülők a helyszínen is megtekinthetők,ill.a két képen ők vannak."
Ezen felbuzdulva vágtunk neki a Debrecen melletti településre vezető hosszú útnak. Ha ott szólnak, akkor is elhoztuk volna, de nem szóltak. Eltették a pénzt, kiabáltak a többi kutyával és már kívül is voltunk a kapun. Most nem akarok itt arról írni,milyen csalódás volt maga a hely, a család. Igazából számíthattunk volna rá, hogy valami turpisság majd kiderül. De mivel a végtelenségig naív vagyok, küldözgettem a képet a "tenyésztőnek", hogy ő lássa, jó helyre került a kiskutyája, szeretjük, vigyázunk rá. Miközben ő meg átvágott. Erre nincs jobb szó. Nem igaz, hogy az állatorvosa nem vette észre azt, amit egy kollégája kis túlzással már a kertajtóból. Nem szóltak, az ellenkezőjét mondták. Apa azt mondja, tegyem túl magam a dolgon. Igyekszem is, bár nehezen megy. Ami biztos, hogy tőlünk mindent meg fog kapni, hogy boldog, hosszú élete lehessen egy szerető családban.

Most néhány napig gyes-en vagyok vele, amíg Colin is hozzáedződik, hogy nincs már egyedül. Ez a kis büdös meg bújik ám, nagyon szeretetre méltó. Most például azt találta ki, hogy a legjobb helye a székem alatt lesz, ha már olyan sokat üldögélek rajta. Állandóan ott heverészett, úgyhogy beraktam a párnáját, azonnal birtokba is vette. Muszáj imádni! De szerintem már Colin is megszokta, hogy van, mert az esti séta után első dolga volt megnézni, hogy megvan-e  XD