Elvagyunk...

Jack persze piszkálja a sebét. A szándék alapvetés, de hogy képes is rá, az engem speciel meglepett. mert ehhez határozottan hajlékonynak kell lenni. Ő az. Első lépésként kapott egy kis ruhát. A gyerekeim 30 évvel ezelőtti egyik kis rugdalózóját áldoztam be a nemes cél érdekében. Csak arra nem gondoltam, hogy egy kisgatya nem gatya. Több kéne, hogy amíg a mosásban van, addig is védje valami a varratot. Előkerült először néhány ragtapasz, de egyik sem tapadt meg a kis pucér pocin eléggé, főleg, hogy a kis mancsával segített is nekik lejönni. Úgyhogy előkerült a "gallér". Spéci darab, tökéletesen működik is. Enni, inni, játszani, aludni is lehet benne (sőt, még Colin tányérjából lopni is), de azért kényelmetlen. Csaba doki szerint nem, de ő még életében nem hordott ilyet, úgyhogy honnan is tudhatná. Megsajnáltam csórikámat (Jacket, nem a Csaba dokit) és ettől megszületett a zseniális ötlet. Két hónappal ezelőtt kegyetlenül fájt a térdem és egy térdgumitól reméltem az enyhülést. Nem segített. Már csak azért sem, mert az én térdemnél jóval nagyobbat vettem XD Viszont... kis igazítással remekül fedi Jack pocakján a sebet, és máris mehetett a hancúr Colinnal, aki végre nem volt ideges attól, hogy a gallér miatt nem talált fogást a haverján.