A teljes áttörés...

Két hétig attól tartottam, hogy sosem fog eljönni a perc, amikor Colin elfogadja, hogy társa van a családban, négylábú társa. De egy tacskó kitartását nem vettem figyelembe. Egy ilyen kis vakarcs, ha akar valamit, akkor azt el is éri. Jack pedig nyilvánvalóan azt akarta, hogy Colin a haverja legyen. Elérte. Most már nemcsak az esti órákban bohóckodnak, birkóznak, de a délelőtt is erről szól. Ez csak annyiban aggasztó, hogy időnként nagyon bepörögnek és olyankor azért nem árt Colinnak szólni: "Köpd ki!" XD (nem ám... "Ereszd!")  És ha nem leszek itthon, hogy szóljak?