Nyavalygós

Mostanában nem megy az írás!. Semmilyen írás. Ötleteim még csak-csak lennének, de nincs elég kedvem, erőm, kitartásom leülni és leírni. Még egy nyavalyás baráti levelezés is meghaladja az erőmet. És ez már baj! A gondolataim meg csak ott döngenek bent a fejemben, kitörni vágynak és az akaratlan elfojtás miatt néha majd szétrobban a fejem.

Ez valószínűleg csak nekem rossz hír, de vagyok olyan önző, hogy azt állítsam, jelen esetben ez igenis nagy probléma, számomra a legnagyobbak egyike. Az önkifejezés ugyanis fontos dolog. Van, akinek a kézügyessége a segítségére siet és lámpákban, fotókban, hímzésekben, had ne soroljam… nyilvánul meg, és vannak a grafomániások, akik szívesen vetik papírra a gondolataikat. Aztán ezek vagy összeállnak élvezhető kis írásokká vagy csak zagyván-kuszán jellemzik írójukat.

Írni egyébként jó! Jó, ha visszajelzést kap az ember, de tulajdonképpen akkor is jó, ha csak az íróasztalfióknak vagy a számítógép memóriájának írunk. Egyfajta öntisztulás is lehet. Ehhez persze feltétlen őszinteséggel kell hozzáállni, igazából csak így van értelme. Aztán van, amikor a képzeletünkre bízzuk magunkat és szárnyalhatunk szabadon. Néha pedig „nem telik többre”, mint mások írásainak elemezgetésére, szerkesztgetésére, de az is jó móka és nem utolsósorban remek agytorna. És ez sem kevés!

Éppen ezért, ha azt mondom, hogy mostanában nem megy az írás, akkor az igenis fájdalmas, hiányérzetet okozó dolog! Nekem :)