Hát, kutyásokkal sosem normális egy reggel. De ez olyan jó! A történetnek több szála van. Például az, hogy Colin eddig valamilyen oknál fogva félt a babakocsiktól. Ha jött egy velünk szembe, akkor képes lett volna a járdáról lemenni, de pórázon is úgy osont el mellette, mint aki csak abban bízik, hogy az a guruló szörnyeteg nem fogja váratlanul megtámadni. Komolyan azon gondolkodtam, hogy megkérek egy kismamát, pár percig engedjen bennünket ismerkedni a szörnyeteggel. De Roziék ezt ma reggel megoldották.
Bemutatták ugyanis a saját spéci babakocsijukat. Ami kifejezetten kistermetű kutyák számára készült, kutyás boltban lehet kapni. Ebben tologatva ugyanis be lehet vinni (elvileg) áruházba, étterembe is. Rozi szereti is az ő kis kocsiját és féltékenyen őrizte az érdeklődőkkel szemben. Colin pedig végre közelről is megszaglászhatta ezt a guruló valamit és rájöhetett, hogy nem kell félni tőle. Most már csak az a kérdés, hogy a jövőben nem keresi-e majd mindegyik hasonló járgányban az ő kis szőrös barátnőjét?
2 megjegyzés:
És egy buldog is van a képen?
Winston, természetesen. És arról sajna lemaradtam, amikor ő is bemászott a kocsiba, amikor véletlenül felügyelet nélkül maradt a járgány. De annyira röhögtünk, hogy mire a telefont előszedtem, már mászott kifelé.
Megjegyzés küldése