2009. jún. 26.
Kutyák...
Legutóbb az állatorvos megkérdezte, nincs-e olyan ismerősöm, aki szívesen befogadna egy máltai selyempincsit. Eszembe jutott, hogy a parkban van egy nő, aki a kilenc éve vak palotapincsijét sétáltatja és sokszor hallottam már beszélni arról, hogy szeretne mellé egy kis termetű társat. Telefonszámmal a zsebemben vártam a találkozást, de persze Murphy után ilyenkor tutira elkerültük egymást napokon keresztül. Tegnap végre egy közös ismerősünkkel összefutottam, neki adtam oda a telefonszámot. Ma pedig ... ott szaladgált már Roy a bokája körül. Első látásra egymásba szerettek, minden különösebb probléma nélkül telt az átköltözés és a Benjivel való ismerkedés. Bár én - mint tudjátok - golden-imádó vagyok, de ez a csöpség tüneményes. Igaz, lesz vele gond, mert minden félelem nélkül nevelgette volna Morgant, pár jól irányzott bokacsípéssel már egy erőteljesebb morrantást is sikerült kicsikarnia birkatürelmű kutyámból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez nagyon edes kis tortenet. :)
Olyan jó ilyen happy endekről olvasni....Te meg ügyes "gazda-kerítő" vagy:-DDDDDDDDD
Megjegyzés küldése