Dógoz, nem dógoz, dógoz, ...

Hááát, leginkább nem dógoz ... de amikor annyi más van... Plö itten van az erkély, amin végre kivirágoztak a muskátlik, nemcsak a nagy zöldség van körben. A lökött azálea is annyi virágot bontott, el se bírja ...Olyan gyönyörűséges lenne kint dolgozni, hogy amikor éppen agylövést kapnék a kedves riportalanytól, akkor csak felnézek, muskátli-virágon elmosolyodok, aztán újult lelki erővel írom tovább ezt a töménytelen sületlenséget. De időnként olyan felhő kúszik az erkély fölé, hogy nem merek kitelepülni műszakilag. Idebent meg néha muszáj megmozgatni a pedálozástól elzsibbadt bokámat és olyankor kicsit bújok a Morgannal, iszom egy teát, beleolvasok a tegnapi újságba, a KÖNYVET már kétszer odébb raktam, de még nem nyitottam ki, eszem egy szeletke csokis sütit (kell az agyserkentő), megnézem a leveleket (hátha más sem dolgozik), elmosogatok, megint az erkély.. aztán le is fotóznám, ha az újra tölthető elemek nem szórakoznának velem. Már az se akar működni, ami nincs fél éves. Így aztán elemtöltögetés, próbálgatás.. szóval, telik az idő, ez a francos anyag meg nem halad. Nem lesz ez így jó...