2009. jún. 17.

Tegnap...

Tegnap kedvenc szomszédasszonyom szólt, hogy álljak el a kocsival, ha nem akarom, hogy a favágásnál megsérüljön. Kedves. Elálltam. A favágással még egyet is értettem, mert a múltkori viharban lehasadt egy karvastagságú ág és látszott, hogy bármikor követheti egy másik. Fia megérkezett. Levágta a fa tetejét, majd a kupit hátrahagyva távozott. A kiszáradt diófa összes többi veszélyes ága megmaradt (eredeti tervek szerint tövestől szedettük volna ki). A kertet már a múltkori vízvezetékcsere úgyis romba döntötte, de most tudtak még überelni. Mondtam már, hogy öröm a közös ló? Hiszen túró is van a hátán ... (és itt egy haját tépő szmájli lenne, ha tudnám, hogy kell)

Nincsenek megjegyzések: