Kutyák...

Legutóbb az állatorvos megkérdezte, nincs-e olyan ismerősöm, aki szívesen befogadna egy máltai selyempincsit. Eszembe jutott, hogy a parkban van egy nő, aki a kilenc éve vak palotapincsijét sétáltatja és sokszor hallottam már beszélni arról, hogy szeretne mellé egy kis termetű társat. Telefonszámmal a zsebemben vártam a találkozást, de persze Murphy után ilyenkor tutira elkerültük egymást napokon keresztül. Tegnap végre egy közös ismerősünkkel összefutottam, neki adtam oda a telefonszámot. Ma pedig ... ott szaladgált már Roy a bokája körül. Első látásra egymásba szerettek, minden különösebb probléma nélkül telt az átköltözés és a Benjivel való ismerkedés. Bár én - mint tudjátok - golden-imádó vagyok, de ez a csöpség tüneményes. Igaz, lesz vele gond, mert minden félelem nélkül nevelgette volna Morgant, pár jól irányzott bokacsípéssel már egy erőteljesebb morrantást is sikerült kicsikarnia birkatürelmű kutyámból.