Az egy dolog, hogy az újév közeledtével mindenki hajlamos fogadkozásokba kezdeni, én is. Aztán persze többnyire semmi nem jön be belőle, de ebben nyilván én vagyok a ludas. De nem is erről akartam írni.
Az ünnepek alatt "természetes", hogy főzök, terítek, mosogatok és megint mosogatok, főzök, terítek, mosogatok és még többet mosogatok. (Nem mintha az év összes többi napján - beleértve a kvázi nyaralást is - nem ugyanezt csinálnám) Őszintén szólva utálom. Pedig messze nem csinálok belőle olyan nagy ügyet, mint egyesek, akik sokféle süteménnyel és hadseregnyi táppal készülnek az ünnepekre. Hogy mégis mit utálok akkor ebben? Elsősorban a tv és a filmek által közvetített laza fílinget, ami itthon persze abszolút hiányzik. Nem együtt főzőcskézünk menyekkel, gyerekekkel, vagy akár barátnővel, miközben pezsgőzünk és csipegetünk. Nem. Hogy csak a magunk példáját említsem... Apa a beszerző. Néha ad hoc vásárolgat, így aztán már ott elveszek a hozzávalókban, hiszen amikre szükségem van és amikre nincs, egyforma gondoskodást kívánnak. Hely kell a mélyhűtőben, a hűtőben és csak szerencse kérdése, hogy odakint milyen hideg van, hogy az amúgy normális méretű hűtőt kisegítse az erkély nyújtotta "fagyasztó". De végre összeáll a menü és készülnek az ételek. Az idén például 23-án jókedvűen megfőztem mindent a következő három napra. És a dolog be is vált, még úgy is, hogy 26-án vendégeket vártunk. De ettől még a napok a terítés, mosogatás témakörben nem változtak. A két ünnep között pedig a verkli forog tovább, miközben a barátok mesélik, hogy ide utaznak az egész családdal, mások meg oda és már előre várják, hogy őket szolgálják ki végre két thermál medencés csobbanás és masszázs között. Komolyan el tudnám sírni magam. Esküszöm, életem legjobb karácsonya vagy harminc évvel ezelőtt Ausztriában esett meg, amikor zuhogott a hó, hatalmas jégcsapok lógtak az ereszekről, odabent a melegben meg a lehető legegyszerűbb ételeket ettük, mert egész egyszerűen azokban a napokban nem az evés volt a fontos, hanem az élmény.
Na, és itt el is érkeztünk eredeti poszt-tervemhez. Hogy így az év vége felé milyen terveket szövögetek az új esztendőre, milyen fogadkozásokat teszek, amiket majd igyekszem nem megszegni. Félek, hogy nem sikerül. És egyáltalán, az év utolsó napjaiban hogyan készülődök az "új kezdetre"?
Az idén az a nem jellemző dolog esett meg velem, hogy már ma, december 28-án összeszedtem a karácsonyi dekorációt. Igazából csak a fa maradt (persze, feldíszítve, még mielőtt valaki azt hinné, a csupasz fa ácsorog a nappaliban). Igazság szerint egész egyszerűen kezdeni kellett magammal valamit, mert a közösségi háló és más fórumok híreit olvasgatva már közel voltam ahhoz, hogy felvágjam az ereimet. Ez az érzés velem van már hosszú hónapok óta, de ma olyan erővel tört rám, mint ahogy tegnap este tört az asztallap. Úgyhogy pakolni kezdtem, és ha már pakolni, akkor selejtezni is. Pihenésképpen meg megint olvasgatni kezdtem és mi futott elém teljesen aktuálisan? "4 dolog, amit még szilveszter előtt meg kell tenni, hogy szerencsés legyen az új év"
Egyesek szerint nagyban meghatározhatja az új évet, ahogy az óév utolsó napjait töltjük. Elsőként azt javasolja a cikk szerzője, hogy írjuk le szándékainkat és elhatározásainkat. Ebben kicsit bizonytalan vagyok, mert a vágyak megfogalmazása azért kicsit más, mint a tényleges teendőké. Másrészt annyi rajtam kívül álló dolog befolyásolhatja ezt még az év folyamán, hogy talán nincs is sok értelme. Bár, erre alighanem azt mondanák, hogy csak kifogások keresése.
Másoddiként tisztítsuk meg a teret. Persze, nem kint az önkormányzat előtt (bár, talán ott sem ártana), hanem a minket körülvevőt. Mindenesetre mielőtt nekivágnánk az újévi tervek megvalósításának, töltsük a szilveszter előtti napokat azzal, hogy rendet lakunk a lakásban. Így aztán január elsején felébredve az a jó érzés tölt majd el, hogy harmóniát és békét árasztó tiszta és rendezett tér vesz körül. Na, ezt teszem éppen, és igenis jó érzés, hogy ehhez még a cikket sem kellett elolvasnom, magamtól jutottam erre az ötletre.
Harmadikként, ha azt szeretnénk, hogy pénzügyeink szerencsésen alakuljanak az új évben, akkor itt az ideje megreformálni a költségvetésünket. Oh, ezt minden évben elhatározom, elkezdem, aztán felhagyok vele. Mármint azzal, hogy kövessem a kiadásaimat. Mindig jön a fogadkozás, hogy amikor X helyre kell elmennem az ügyeimet intézni, ahol a közeli cukrászdában isteni a gesztenyepüré, akkor nem megyek be, hanem azt az összeget elteszem egy "titkos dobozba" és év végére felvet majd a pénz a takarékoskodásomnak köszönhetően, bónuszként pedig a kilók sem rakódnak olyan ütemben, mint az előző években. Szerintetek? Legkésőbb februárban már lázadni kezdek, hogy minek élek, ha az ilyen apró örömöktől is megfosztom magam. Onnantól pedig indul a lavina. Ennek megfelelően azért most megy a fogadkozás, hogy már így is túl sok ruhám, edényem, könyvem (lehet abból túl sok egyáltalán?), dekorációs bizbaszkáim vannak, Nem Fogok Elcsábulni Újabbak Beszerezésére! Miközben egy kisördög suttog a fülembe, hogy "ó, dehogynem!" Amikor évtizedekkel ezelőtt turizni kezdtem, azzal nyugtattam magam, milyen olcsón alakítom a ruhatáram, aztán persze eldurvult a dolog és szerintem lassan többet költök a tengernyi - nem is hordott - rongyra, mint aki csak szezononként 1-2 darabot vásárol. És ezt nem szépíti az sem, hogy évente 1-2 alkalommal kicipelem a megunt dolgaimat a Budai Zsibvásárra és igyekszem túladni rajtuk. Fillérekért ugyan, de mégsem a kukákat töltöm meg velük.
Negyedikként pedig térjünk vissza a babonákhoz, amikről tegnap még azt írtam, hogy nem vagyok babonás, de ... azért vannak tanácsok, amiket már csak hagyományból is megfogadok, aztán vagy bejön, vagy nem. Sajnos, többnyire az utóbbi az igaz, de a remény hal meg utoljára, mint tudjuk. Nyilván, mert ő a gyilkos. Hogy elsején lencsét kell enni, hogy ránk szakadjon a Nemzeti Bank, az régi és elcsépelt dolog, most nézzük, miként búcsúztassuk az óévet. Kis időre tárjuk ki az ajtókat és ablakokat, mert ez a fontos rituálé segít a megtisztulásban, valamint az újrakezdést szimbolizálja. (Nagy kunszt, normális ember rendszeresen szellőztet, nem?) De higgyünk benne, hogy ilyenkor kiengedjük az előző év - negatív - energiáit, hogy helyet adhassunk az újaknak. Mármint a pozitívoknak, remélem. Ugyanis erre a kiváló iromány már nem is tért ki.
Na, nem is szaporítom tovább a szót, megyek, folytatom a szanálást! Ha nem találkoznánk már az idén (félek, visszajövök én még feleslegesen szaporítani a szót), akkor Nagyon boldog újévet mindenkinek! Elsősorban egészséget, biztonságot, barátokat és szeretetet. Minden másra - ahogy mondani szokás - ott a Mastercard.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése