Vannak babonák, amikben ha nem is hiszek, de azért ismerem őket és igyekszem elkerülni, hogy velem megtörténjen bármelyik eset, aminek kapcsán felmerülhet. Ilyen az üvegtörés is, ami - bármennyire is állítsák az ellenkezőjét - nálam mindig szerencsétlenséget jelez. Legalábbis ettől félek. Hogy az esemény az évnek melyik szakaszában következik be, az már csak hab a tortán. Így aztán a mai csörömpölés után nem győztem szörfölgetni a neten, hogy biztosítsam magam arról, nincs baj, nincs baj.
Hogy mi is történt? Volt nekünk egy kőasztalunk a nappaliban. Amikor jó harminc évvel ezelőtt megvettük Stuttgartban, még egyedül is képes voltam a hatalmas lapot ide-oda rakosgatni, mostanában már kétemberes munka. Éppen ezért úgy döntöttem, magát a lapot elrakom és helyette egy sokkal könnyebb asztallapot használok a kőtalpakhoz. Ez a lap egy vastag üveglap volt, kerek, mint a telihold. A barátnőm hívta fel rá a figyelmem, amikor ráakadt a hirdetésre, ahol egy hatalmas kaspót és a rajta levő üveglapot hirdették nevetséges áron. A kaspónak azonnal helye lett a balatoni telken, az üveglap meg nagyobb ünnepeken került elő a szekrény mögül, hogy a kis erkélyasztalkát megnövelje és kényelmesen tálalhassak. Végül egy szép napon a nappali éke lett. Áttetszősége, a korábbi kőnél kisebb mérete miatt hamar megkedveltem. Lassan egy éve került sor a cserére és soha nem volt gondom vele. Ma viszont hanyag eleganciával felraktam a lábam a szélére, pedig tudtam, hogy kissé ingatag, könnyen elcsúszik. Mire eszembe juthatott volna, hogy ez talán nem olyan jó ötlet, már csak a csörömpölés hallatszott. Az üveglap megbillent, visszaverődött a talpakra és egyúttal le is csúszott. Kiváló minősége abból is látszik, hogy nem robbant millió éles darabra, hanem csak hosszú repedések keletkeztek rajta, így aztán a romokat eltakarítani is könnyebb. Természetesen a rajta levő karácsonyi dekoráció, a teás bögre, az éppen olvasott könyv, a távirányítók és az éppen megkezdett üvegnyi cider is a romok közt landoltak, ettől volt igazán hangos a csörömpölés. De szerencsére az üveglapon kívül más kár nem esett. A kőlap pedig visszavette régi, megszokott helyét.
Nos, nem igazán találtam megfelelő babona-magyarázatot, de azzal nyugtatom magam, hogy az üvegtörésekkel foglalkozó cikk szerint az átlátszó üveg törése sokkal inkább pozitív hatással bír, mint negatívval. A cikk sajnos nem tért ki részletekre, de akkor talán csak az év lezárásának szimbolikája és nem valami rossznak a kezdete. Más kérdés, hogy személyszerint a veszteség fájó, mert szerettem azt a nyavalyás üveglapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése