Mostanában felerősödött a DÁP (digitális állampolgárság) bevezetésének közelgő határideje, a felhasználók köréhez való csatlakozás erőltetése, én meg zsigerileg ellenállok, mint minden hasonló rám kényszerített dolognak, főleg ha nem sikerült meggyőzniük annak veszélytelenségéről. Nem, nem attól tartok, hogy az összes létező adatom mellett megszerzik majd a bugyim méretét is, ezen szerintem már túl vagyunk. De egy most olvasott (nem is friss regény) rávilágított, hogy ez az általunk oly nagyon kedvelt digitális világ mennyire sérülékeny és ezáltal milyen veszélyeket rejt ránk nézve is.
2018-ban megjelent nálunk is Bill Clinton (igen, a volt amerikai elnök) és James Patterson (a New York Times bestseller listáját több könyvével is vezető) író közös munkája, Az elnök eltűnt. Még csak a könyv felénél járok, de hosszú oldalak óta egyre inkább összeszorul a gyomrom, ahogy egy, a regényben szerencsére csak elképzelt, ugyanakkor fájdalmasan valóságos vészhelyzet bontakozik ki. Egy rejtőzködő vírus kel életre évekkel az elhelyezése után. Nem az államapparátus megbénítása a cél, nem a közművek lerombolása, nem, ennél sokkal többet akarnak. Nemes egyszerűséggel Amerikát visszajuttatni a középkorba, nem véletlenül ez a fedőneve is a támadásnak: Középkor. A vírust ugyanis úgy programozták, hogy minden fertőzött szerverről továbbvigye a villámcsapást, gyakorlatilag minden internetfelhasználót, internetet használó berendezést elérjenek az Államokban. Ez az adattörlő vírus aztán töröl minden létező adatot. Nem a boldog éveket megörökítő fényképeinknek mindhatunk majd búcsút, a félkész könyvnek, amin dolgozunk, a könyvelésnek... Mindennek! "A szerverek törlődnek. Nem lesz internetszolgáltatás és a készülékek sem működnek majd. A laptopokat onnantól csak az ajtó kitámasztására használhatják, a routerek jók lesznek papírnehezéknek... Ötven évvel ezelőtt ott volt maguknak az írógép és az indigó. Most csak számítógépeik vannak. Sok esetben tíz-tizenöt évvel ezelőtt nem kellett folyamatosan elektronikus kapcsolatra támaszkodniuk. Most viszont igen. Csak így tudnak működni. Ha ezt elveszik maguktól, nincs hova visszanyúlniuk." És amikor ezt az egyénre lebontva kifejtik, az végképp ijesztő. "A liftek leállnak, akárcsak a boltok vonalkód-leolvasói, a vonat- és buszjegyleolvasók, a tévék, telefonok, rádiók, közlekedési lámpák, bankkártya-leolvasók, riasztórendszerek. A laptopokról minden sziftver és fájl törlődik. Csak a billenytűzet marad meg az üres képernyő. A dolog az elektromos hálózatot is érinti, a hűtőszekrényeket, akár a fűtést is. A tiszta víz hamar hiánycikké válhat, ez pedig magával hozza az egészségügyi problémákat is. A kórházakban nem lehet hozzáférni a kórelőzményekhez, a műtétek manapság nagymértékben vesznek igénybe számítógépes segítséget. De igazság szerint azt sem fogják tudni, igénybe vehetik-e a szolgáltatást, hiszen nem lesz kapcsolat a biztosítóval sem. Ingyen fognak gyógyítani? A repülők a földön maradnak és már az autók sem maradnak érintetlenek......"
Szóval, ennyit a digitális állampolgárságról, ahol az elsők között erkölcsi bizonyítványt igényelhetnék. Az elmúlt kb. negyven évben erre egy alkalommal volt szükségem, akkor is a postán intézhettem. Klassz dolog élni a digitális világ vívmányaival. Én is az okos tévén néztem meg a Diótörőt, hallgatom a zenét vagy szörfölgetek a tengernyi csatorna kínálatában. A régi családi videófelvételeket már most sem tudnám lejátszani, bár a szekrény mélyén még ott lapul egy készülék minden eshetőségre készen. Írom ezt a posztot, ami nyilván nem hiányozna senkinek, csak magamnak. Mondom, az internet jó dolog. Információforrás, kihívásokkal és sokszor sajnos aknamezőkkel teli. Ha ésszel használja az ember, jó dolog, nyilván azért ütögetem én is itt a billentyűket, miután a telefonomról egy rakat családi képet töltöttem fel éppen a laptopra, el ne vesszenek. Ugyanakkor soha nem éreztem ennyire kiszolgáltatottnak magam. Elég csak egy kétnapos áramszünetre gondolni, amikor a hálózat karbantartása miatt nem főzhetek, kiolvad a mélyhűtő, télen be sem indul a fűtés, nyáron megsülünk a déli fekvésű hetedik emeleti panelban, ahova gyalog visszük fel a karonülő gyereket, gyertyafénynél ülünk az esti sötétben, lemerül a telefon, a sor a végtelenségig folytatható. Hát, merje valaki azt mondani, nem vagyunk néhány óra múltán is már a "sötét középkorban", hát még ha a szolgáltatásaink örökre megszűnnének.
Mint mondtam, a könyv felénél tartok, nyilván lesz majd happy end, de arról egy pillanatig sem szabad megfeledkeznünk, hogy a veszély valós és mai, elkényelmesedett világunknak rémisztő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése