Amikor az Internet hódító útjára indult, még nem éreztem fontosnak, hogy napi szinten keressem az ismerősök és ismeretlenek híreit, fotóit. Vagy akár, hogy a magaméit megosszam. Persze, nem is volt ez akkoriban olyan egyszerű. Csak itthon, a "lábbal tekerős" internet segítségével jutottam hozzá, és sokszor nem volt türelmem kivárni a gép reakcióit, vagy éppen a család férfitagjai nem hagytak elmélyülni az érdeklődés tengerében.
Persze, kutatómunkának remek lehetőség volt, megspórolta a könyvtárba mászkálás üres félóráit, az ott töltött időt, a hiányérzetet, ha valaminek nem találtam nyomát nyomtatott formában. És igen... túl az írásaimban való önkéntelen kitárulkozáson, nem is igazán éreztem a külvilág számára helyénvalónak személyes élményeim megosztását. De az idő telt, a világ és benne én is, változtunk.
Hogy ennek a fórumnak a nyilvánvaló előnyein túl mennyi hátrányos, már-már veszélyes vonatkozása is lehet, arról éppen eleget lehet mostanában olvasni. Mert az ember már csak olyan, hogy amikor egy nagyszerű felfedezés a széles köz számára is elérhetővé válik, akkor elkorcsul, szinte mágnesként vonzva azokat, akik leginkább a vele való visszaélésben találnak megmagyarázhatatlan módon örömet. Az online jelenlét mostanra lassan több veszélyt jelent, mint az élet megkönnyítését. Az ismeretek kimeríthetetlen tárháza, ugyanakkor a félretájékoztatás ellenőrizhetetlen terepe. Mert az ellenőrzés is ellenőrzésre szorulna. Ha elengedsz egy indulatodban felfakadó bmg-et, letiltanak; ha ugyanott képtelen valótlanságokkal vádolsz valakit, bátran megteheted.
Az emberek többsége tényleg meggondolatlanul oszt meg fotókat, kiszolgáltatva kiskorú családtagjait akár egy beteg elmének, vagy lakásod, értékeid biztonságát kockáztatva. A mindennapi élet részévé vált internetes vásárlások jelentős részére is csalók tették rá a kezüket, minden online átutalásod lassan egy oroszrulett. De ha félretesszük az iparszerűen rosszindulatú felhasználókat, a hétköznapi emberek frusztrációjának levezetésére szolgáló tereppé vált az idők folyamán. Meghirdeted a házad? Nem a segítőkész megosztások sorjáznak, hanem a kritizáló, leszóló kommentek, amikre senki nem volt kíváncsi, de egyeseknek ez valóságos belső kényszer, hogy kiírják magukból a véleményüket. Amiről tudjuk, "olyan, mint a fing. A legjobb bent tartani, mert senki sem kíváncsi rá."
Hogy kéretlenül sorjáznak a reklámok, hogy elég beszélgetned (szóban!) a barátnőddel valamiről, máris érkeznek a témához kapcsolódó cikkek és reklámok, hogy írsz egy levelet és máris ugyanez lesz a helyzet. Ijesztő. A mesterséges intelligencia által kreált fotók valóságosnak tűnően torzítják a valóságot, és a járatlan felhasználó hisz is. Jobban, mint a józan eszének, hiszen itt van, láthatod. Hogy a televízió után már itt is olyan tökéletességét tárják eléd a világnak, aminek az elérése képtelenség, akkor is, ha a végsőkig eladósodsz. Csak arra jó, hogy az örök elégedetlenség uralkodjon rajtad, ne tudj örülni az apró hétköznapi szépségeknek, a tükörképed valóságának.
Itt a karácsony... majd mindenki kötelezőnek érzi megosztani a maga fájának képét. Mire azonnal jönnek a kritikusok, akik szerint nagyképűen dicsekedsz, vagy ízléstelen/ízlésficamos vagy. Persze, azért akadnak, akik legalább itt, a gép által figyelmeztetve gratulálnak születésnapodon, névnapodon, ünnepnapon. Igaz, hogy régebben ezt Te magad tartottad számon, válogattál a képeslapok között, elsétáltál a postára és feladtad a kézzel rótt sorokat. Ma már elég egy kattintás és megnyugodhatsz, nem feledkeztél meg X-ről, Y-ról. Vagy ő rólad. Amikor a postaládádban egy kézzelfogható lapot találsz, szinte lelkiismeretfurdalásod támad, amiért Te lusta voltál a régi módi szerint gratulálni.
"Iparágak" tűnnek el, mert az utazásaid alkalmával már nem vásárolsz a helyi látványosságokról képeslapot és küldöd el felbélyegezve a szeretteidnek, csak kattintasz néhány a telefonoddal és a legjobbnak ítélt képet fellövöd a netre, megjelölve az érintetteket vagy csak úgy - nyilvánosan, hogy lássa a világ, merre jársz, milyen remek lapokat osztottak neked. Aki otthon két számla között ingadozik, melyiket fizesse be időben, összeszoruló gyomorral nézi a csodálatos helyek képeit. Persze, tudta ő is, hogy egyeseknek telik erre, neki pedig még/már vagy éppen most nem. De ettől a tudattól még nem jobb érzés, nem igazán tud örülni a Te szerencsédnek.
És nem elégszünk meg a saját gondolataink, képeink megosztásával, jönnek a neten fellelhető írások és fotók, amik ilyen-olyan okból felkeltik a figyelmed, esetleg akár csak lájk-vadász lehetőségnek tűnnek (mert ez is nagyon fontos a ma embere számára, hogy másoknak tetszen, amit posztolsz), és már viszed is, nem törődve vele, hogy ez esetleg konkrét lopás, hiszen valakinek a szellemi termékét vitted fizetés nélkül. Nem álszenteskedem, én is tettem már ilyet, mert csábító az olvasó ember számára, ha a könyvesboltok izzasztó árai mellett lehetősége van ingyen hozzájutni azok online változatához. Ettől még én is tudom, nem helyes. De publikáló ember lévén azt is tudom, a könyvesbolti árak sem azok, főleg a szerzők szemszögéből és honorálásából nézve.
Szóval, jelen lenni ... nem olyan magától értetődő és egyáltalán nem egyszerű. Nem tartottam különösebb kutatást a témában, ezért valószínűleg nincs igazam, de azt azért a közvetlen környezetemben tapasztalom, hogy egyre jobban bezárkózunk az otthonainkba, a magánéletünkbe, a gondolatainkba. Ugyanakkor megtaláltuk magunknak ezt a fórumot, ahol kitörhetünk, úgy érezhetjük, hogy kiléptünk a világba. Hamis az érzés és hamis a világ is. Amit megmutatunk, nyilván életünk legjobb pillanatai. A sírást, a fájdalmat legtöbbször megtartjuk magunknak, és ha nincs egy őszinte barát, akinek a vállán azért időnként megkönnyebbülhetsz, akkor egy nagyon kártékony bezárkózás ez. Feltéve, ha ezt a támogatást Te magad is tudod nyújtani annak a másiknak, akkor legalább egy halvány illúziója a múltnak. Ami talán egyáltalán nem volt jobb - mint ahogy ezt azért sokszor hangoztatjuk -, de legalább nyíltabb és őszintébb. Amit megmutattunk magunkból, az volt az aktuális állapotunk. Nem volt helyesbíthető, megváltoztatható, átírható. Márpedig jelen lenni az igazság nélkül csak csalás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése