Történelem

1966-ban 6 éves voltam. Egy éve költöztünk be Törökbálintról egy budai társasházba, ahol apám legnagyobb baja az volt, hogy bár a lakást garázzsal rendelték, végül a kivitelező meglépett egy csomó pénzzel, aki pedig befejezte a házat, garázsokat (gondolom, költségcsökkentés címszó alatt) végül nem épített. Bizony, akkoriban is volt ilyen! Úgyhogy az NSZK-ból használtan behozott kis FIATnak az utcán kellett parkolnia. Akkoriban az egész utcában talán három autó ácsorgott, mostanában alig lehet végig menni, mert a leglehetetlenebb módon parkolnak a nagy böhömkékkel az ott lakók. A háznak nagy kertje volt, a sok korombeli gyereknek igazi paradicsom. Az iskola karnyújtásnyira volt, de voltak bölcsődék, óvodák is a közelben. Igen, így, többes számban. Olyan játszótér volt a Diószegi utca sarkán, de olyan ... és a Feneketlen tónál is volt egy másik. Telente pedig szánkón húztak a Feneketlen tavi "veszélyes pályához", ami tulajdonképpen az akkori József Attila gimnázium felőli oldalról nyúlt alá a tó felé. A Lanton pedig bérletet lehetett venni a kori pályára (már akkor is teniszpálya volt a téli időszakon kívül), de néha még a Bocskai úti általános iskola udvarát is felöntötte a pedellus. Ritkán jártunk a pesti oldalon, úgyhogy mi talán nem is láttuk ilyen csilivilinek a Blaha Lujza téri aluljárót, igazság szerint nem emlékszem. Ma viszont nagyon sokszor járok arra és elkeserítőek az állapotok. Úgyhogy ha régen nem is volt minden jobb, de azért voltak dolgok, amik igenis sokkal jobbak voltak! Ezek pedig a következő fotóról jutottak eszembe, amely a Blahát ábrázolja az 1966-os átadása után. A Metro csak 1970-ben követte, de addig is milyen nagyvárosias, már-már nyugatias volt, nem?