Tiszta ősz van a baráti kapcsolatok terén is... Eddig azt hittem, hogy minden ügyes-bajos dolgainkat megosztjuk egymással, még ha az a többiek számára "nem is érdekes" (sic), de legalábbis napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Néha már attól "féltünk", ha személyesen is összeülünk, majd nem tudunk miről beszélgetni, mert mindent letárgyaltunk a sűrű hétköznapokban. Aztán persze nagy röhögések közepette telt el az a pár óra és mindig volt valami, amire már nem maradt idő. Most meg ... napokig, sőt hetekig sehol egy életjel. Sokszor "mentegetem őket", nincs idejük, hajtás van a melóhelyen. Aztán a levelemre semmitmondó válasz érkezik, pár sovány sorocska, amiből kiderül, hogy nem mindenki került pályán kívülre. Viszont a viccrengeteget és egyéb körleveleket rendszeresen megkapom én is. Amit viszont nem szeretek. Nem tudom, hogy néha erre járnak-e, mert az oldalam nyitott, nem kell hozzá meghívó, megtehetik, megtehetnék; de reakció sosincs. Kicsit félek a téltől, na.
5 megjegyzés:
Valahogy én is így érzek mostanában...:-(
Amíg pöttyök vannak a világon addig semmitől se féljetek:-))
ÉN nem is bírom Nélkületek:_)
www.pottyosfirkal.blogspot.com
Amikor itthon vagyok, akkor néha én is ezt érzem, de amikor a napi hajszában még a gyerekeimre sincs időm, akkor az ilyen bejegyekre nem tudok mit írni....
A barát feltétel nélkül elfogad téged úgy, ahogy vagy kívül-belül. Jobban bízhatsz benne, mint néha saját magadban. Azt is ki meri mondani, ha nem ért veled egyet, ha hülye vagy és viszont.
Barátod.
Tudja-e a legtitkosabb vágyaidat? Ismeri-e kétségeidet, a saját magad előtt is nehezen bevállalható gondolataidat? Sírt-e veled örömödben-bánatodban?
Ha egy kívánságodat teljesíthetné valamiféle tündérpálcával, vajon jót választana?
Veled beszélné meg először, ha valami gondotok van egymással, vagy saját közeli jóismerőseivel osztaná meg?
Tényleg a barátod?
...és Te az övé?
(Valakinek a Barátja)
Barátom, nem értek egészen egyet, hiszen nem minden barát ismerheti a legtitkosabb vágyaimat, és éppen a magam előtt is nehezen bevallható gondolataimat (bár ezügyben mostanában mintha kissé közlékenyebb lennék), sőt még ha gondja van velem, azt sem biztos, hogy nekem mondja el először. De ettől még a barátom. Én el nem árultam, ha ő sem engem, akkor nem is kérdés. Lehet, hogy nem misztifikálom a barátságot, mert amit itt leírsz, az nem biztos, hogy minden földi halandónak megadatik, éppen azért, mert emberek vagyunk.
Megjegyzés küldése