Mesterek és egyebek

Hát, vége... nyár végére sikerült befejezni a nyaraló szépítgetését. Nem mondom, hogy mindannyiunk közös örömére és megelégedettségére, mert nem. A drága mester valahol (talán szándékosan, de talán nem is) törlesztett a kellemetlen szomszédnak, több hiba is becsúszott, de csak azon a részen. A szomszéd meg nekem panaszkodik. Gondolom, mert az én szerzeményem volt a maistro. Nagyvonalúan eltekint attól a ténytől, hogy nem szegődtem munkafelügyelőnek és őt magát se sokszor láttuk előfordulni a tett helyszínén, hogy frissiben reklamálhasson. Kényelmesen tartotta a "3 lépés" távolságot, most pedig vizslatja a művet, hol is fedezhet fel benne hibát. És talál. És nyavalyog. Nekem. Jövőre a tetőt kellene javíttatni. Már találtam valakit, aki szerencsére hallgat az ajánlatáról, én meg nem is erőltetem, mert nem akarok még egyszer hunyó lenni. Bár, amilyen lúzer vagyok, úgyis megint lesre futok. És közben csendben idehaza is gyülekeznek a fellegek a társasház felett. Akarom Alessia őrségi meseházikóját! Csendet és nyugalmat, erdő illatot és madárfüttyöt! A betonból, flexből és flexibilis ragasztóból egy életre elegem van!