Olvasgatok...

Olvasgatok ... az egyik mondatot nagyon találónak érzem, a másikon szinte megsértődöm...
"Mániákusan gyűjtött mindenfélét. Miképpen kezdetben, azonképpen most és mindörökké."
"Klimaxolsz? Állítólag ilyenkor a nőkben felerősödik a függetlenség iránti vágy."
... mellesleg a könyv persze nem rólam szól, és "akinek nem inge, ne vegye magára". Nemdebár?
ja, és még csak az ötödik oldalnál tartok...

Itt az ősz

Elraktam a nagyon nyári cuccokat, sehol egy top, sehol egy lenge szoknya vagy sort. Viszont a csizmát még dobozban hagytam. Ez a húsz fokos még remélem kitart egy ideig!

Nyaff...

Ha van munka (és te éppen ezer más dolgot csinálnál), nem jó! Ha nincs munka, az se nem jó! Akkor mi a megoldás? Nem is kérdés, a lottó ötös!

Laszti Béb-től

"Mik voltak azok az elmúlt 10 évben, maik igazán tetszettek, könnyítettek az életeden vagy megédesítették azt? Írj egy Top 50-es listát az abszolút kedvenceiddel, bármi is legyen az (személy, állat, növény, tárgy, könyv, film, kaja, hely... bármi) Aztán kérdezz meg 5 másik embert!"
Bébtől eltérően nekem a 10 év nem okoz gondot, sőt akár 15-ről is írhatnék. Szülők evidens, párom sem ér, mert ő is régebbi, sőt a srácok sem, mert már a fiúk is elmúltak ... hát, igen, szóval elmúltak annyi.

Jöjjön a lista fontossági sorrend nélkül: Morgan (ezer dolog miatt), az ÖTYÉk-kel megerősített kapcsolat, Velence (ofkorsz és időtlenül), a lakókocsi(m), az őt ráncigáló családi autó (amibe minden és mindenki belefér),Alessia mézespuszija, a párom újabbkori reggeli kávéi az ágynál felszolgálva, az új ablakok a kégliben (és főleg a párkányok), a kölykök szalagavatói, a kölykök diplomái, a kölykök állást kaptak (bár ezügyben most némi zavar van az éterben), Nagyfiú esküvője, Kiskölök kanári élménybeszámolói, finom borok (alkalomtól függetlenül), blogolás és blogbarátok, 3 nap hajózás a Balatonon, Dan Brown könyvei, A Férfi fán terem Jackje, Alessia tiffany lámpája, Kiskölök "levedlett" laptopja, Nagyfiúnak lakás, Bauerndorf Schönleitn, Camping dei Fiori, halászlé, húsleves minden mennyiségben, egy kis váratlan munka és pézecske, a Válogatás sorozat könyvei, mindent túlélő muskátlijaim, új ágybetétem, tökéletes "szőrtelenítő" porszívóm, gobelinek anyóstól, digitális fényképezőgép, az Operaház fantomja és Gerard Butler, a Rómeó és Júlia musical franciául és magyarul egyaránt, A párizsi Notre Dame olaszul, tűzrakás és szalonnasütés a telken, az új karórám (amire nem vagyok allergiás), mécsesek és mécsestartók, borkóstoló vacsorák, hétvégi kirándulások, kismenyem, az ötlet (hogy könyvet írok), írható dvd-k és cd-k, Norah Jones, Andrea Bocelli, Mamma Mia!, dioptriás napszemüvegem, a spar-pontokon vett késkészlet (ami tényleg vág), az ikeja-zsákok (áldassék értük a cég neve) és az aldi-s erdei gyümölcs-tea... folytatnám még, de hát ennyi volt az 50 :)

És kinek is küldöm? Vízicsibe, Alessia, Csapos & Co, Csillagvihar és Aliana

A hétvége képei (fordított sorrendben?!)

szigligeti panoráma ameddig a szem ellát





Fáradtan, de vidáman

Ez itten a Morgan-les, ahonnan a Morgan les :)

Morgan lendületben

Morgan tanácstalanságot tükröző kockafejjel nézi, "ezek milyen kutyák lehetnek?"

A túrázók mentik az életüket.Felfelé még elment a nem is tudom hány százalékos, de nagyon meredek és simára koptatott bazalt burkolat. Lefelé tömény életveszély.

A sümegi várkapitány és hitvese (vagy nem)

Sümegi panoráma

Pihenés Sümeg várában. A kürtös kalács volt a legjobb az egészben. Az viszont nem volt benne a belépő árában. :(

Kirándulós

Az egész úgy kezdődött, hogy Kiskölök még májusban belekezdett a Balaton-felvidéki 7 vár-túrába. Jött-ment, túrázgatott, gyűjtötte a pecséteket, de az időjárás közbeszólt, ötnél a dolog abbamaradt. Mivel az idő szépségesnek ígérkezett, úgy döntöttünk, hogy a hiányzó pecséteket Sümegen és Szigligeten szombaton begyűjtjük. És lőn... Morgannal társulva nekivágtunk a kalandnak.
Sümeg - hááát, számomra csalódás volt. Bár a főszezonon kívül is ígérnek szombati napokon várjátékokat, a kiírt időpontban sehol senki és semmi. Tájékoztatás semmi. A belépő díj viszont így is 1.500 forint fejenként, amit azért nem neveznék barátinak a majdnem semmiért. Ugyanis a többi várak is a felújításra gyűjtik a pénzt, de 300-500 forint között. A várba feljutni embert és kutyát próbáló feladat. Lejutni még inkább! Szerencsére odafönt megjutalmazhatja magát a vándor, hiszen isteni kürtős kalácsot sütnek.
Sümegen viszonylag hamar túlléptünk és irány Szigliget. Na, igen! Ez az, amit várnak neveznék. Szépen karbantartott romok és a kilátás... Arra szó sincs. Olyan körpanoráma, amit csak egy ügyes fotós tudna visszaadni. A szikrázó napsütésben előttünk a Balaton ragyogó tükre, a Badacsony és a környező hegyek, dombok, lankák, a takaros szőlőskertek, a szépen lekaszált legelőkön szürke gulyák és amerre a szem ellát, mindenfelé két keréken guruló kirándulók.
Morgan hősiesen tűrte a hosszasra nyúlt autózást, a ki-beszállásokat, a köztes kirándulásokat, bár én féltem, hogy ennek az öreg kutyának esetleg túl sok lesz a jóból. De nem! Minden megállásnál érdeklődve ugrott ki az autóból az új kalandok reményével. És nem is csalódott. Sümegen a lovasokat, vagy inkább a lovakat figyelte kockafejjel, Szigligeten pedig a csárda körül ólálkodó pulikkal ismerkedett.
Utunkat folytattuk végig a Balaton északi partján és Kenesén megállapítottuk, hogy bizony a múltkor igazat mondott a DeJó Vendéglő tulajdonosa, amikor azt állította, hogy a halészléjük mindig ugyanolyan finom. Tényleg az!
Zamárdi felé tartva útba ejtettük még a siófoki kórház ügyeletét, mert Kiskölök szépen pirosodó szemére kerestünk valami gyógyírt. Hogy a kötőhártya-gyulladásra hol tett szert (valószínűleg a munkahelyi légkondi a hibás), nem tudom, de legalább látta orvos és a receptes szemcsepp talán rövidesen javulást is hoz. Este még vendégül láttuk Kiskölök legjobb barátjának a szüleit (ne is kérdezzétek, erre hogy is került még sor ezen a napon), aztán ájultan és az élményektől eltelve dőltünk az ágyba.
A vasárnap. Reggeli után az autót vettem kezelésbe, aminek az eredménye egy fél Morgannyi szőr kitakarítása. Szerencsére ez nem is tartott sokáig és utána már egyértelműen a lustálkodás ideje jött el, miután páromat még este sikerült lebeszélni róla, hogy hajnali indulással hazajöjjünk csak azért, hogy az öregfiúk egymást rugdoshassák egy pince-tornaterem mélyén. Így aztán inkább a Balaton-parton kóboroltunk. Morgan nem is bírta sokáig a vadkacsák látványát a partról és lendületesen a habokba vetette magát. A neki "térdig" érő vízben még nagy volt a lendülete, de a vízszint emelkedésével egyre csökkent. Először ugyan Tihanynak vette az irányt nem kis ijedtségünkre, de aztán győzött a józan esze és mégis az itteni partot célozta meg. Miután a lépcsők nagy részét már kiemelték a vízből, mi is kipróbálhattuk, milyen hideg a víz, hogy a meredek parton kisegítsük a szárazra. Hálából aztán bundájának minden vízkészletét ránk zúdította. Utána még volt benne annyi lelkesedés, hogy akkorát sétáljunk, hogy hazatérve már majdnem teljesen száraz lett a bundája. Hihetetlen, hogy az amúgy is selymes bundája a Balaton vízétől még puhább bársonyosabb legyen, de így van.
Ebéd, egy kis társasjáték a teraszon, aztán kelletlen indulás, mert bármilyen jól éreztük is magunkat, a közelgő hétfőre otthon is rendezni kell a sorokat.

Információ-áradat

Vastagon szedett nagybetűs cím a helyi újságban: Új helyi állattartási rendelet született
Na végre! Egy hír, ami engem is érint, engem is érdekel. A terjedelme ugyan majd egy oldalnyi, de sebaj, tájékozódni kell, nehogy meglepetés érje az ember lányát, ha kimozdul a kutyával. Aztán csalódás. Ugyanis a terjedelmes cikkben csak az alábbi idézet foglalkozik a címben foglaltakkal:
Az állatok tartásáról 2000-ben már született helyi rendelet, amelyet egy jogértelmezési vita miatt 2004-ben hatályon kívül helyeztek. Az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy nélkülözhetetlen a kérdéskör helyi szintű szabályozása. A vitát követő szavazás során a testület 24 "igen" szavazat és 2 tartózkodás mellett elfogadta a helyi szabályozást, amely egyebek között meghatározza a kerület területén tartható állatok körét, számát, tiltja a közterületen történő etetést és konkrét rendelkezéseket tartalmaz a kutyasétáltatással kapcsolatban. Az előírások megsértése szabálysértésnek minősül. A rendelet három ütemben lép hatályba. (időpontok feltüntetve)
Ennyi. Világos, mint a nap.

Most már csak az alábbi kérdéseim lennének:
- milyen állatot tarthatok?
- hányat?
- mik a konkrét rendelkezések a kutyasétáltatással kapcsolatban? (a jutalomfalat osztása is köztéri etetésnek minősül?)
- és miért ez lett a cím, ha csak ez a néhány mondat kapcsolódott hozzá?
Amúgy tényleg hasznos, érdekes cikk ... lehetett volna, de így marad a homály, mert az érintettek ennél részletesebb értesítést biztos nem fognak kapni a kötelező oltások alkalmával sem.

Nemért...

Úúúgy szeretném tudni, hogy mi vezette a hamis 54.000 forintos "megalkotóját"? Na, de komolyan, miért éppen 54 ???

A könyv illata

A digitális könyvek népszerűsítése érdekében könyvdezodort dobtak piacra, amely ugyanazt az erőteljes érzékszervi reakciót képes kiváltani, mintha valódi könyvet tartanánk a kezünkben. Kapható újkönyvillat tinta- és ragasztószaggal, régikönyvillat, sőt a női könyvek kedvelői ibolya illatú dezodort is vehetnek.
Eddig a hír, én meg nem térek magamhoz az emberi baromságok láttán. Mindenesetre az új újkönyvillatű női könyv J.Ann Krentz regényemre nem borítok ibolya illatú kölnit, mert a végén még kidobnám a taccsot a tömény romantikától.
Moszkvai útikönyvre kéretik Krasznaja Moszkvát borítani.
Erre a hírre meg valami töményet :)

Csalódás

Olyan szép idő van! Gondoltam, kiköltözöm az erkélyre dolgozni. Nem kevés pakolászás és hurcolkodás után végre elhelyezkedtem odakint, de még a gépet is be kellett volna dugni valmi hosszabbítóba. És akkor ... szembesülnöm kellett a kegyetlen valósággal, hogy minden hosszabbítónk munkára van már fogva a lakás különböző részein (még a karácsonyi is), így aztán újabb hosszas hurcolkodás után ismét itt lebzselek a lakás legeldugottabb részén, távol a madárcsicsergéstől és napsütéstől. De legalább a munkával se haladtam :(

Antireklám...

Allianz felhív egy jó hete, hogy fantasztikus ajánlata van számomra. Lakókocsi éves kötelezője van náluk csak. Az egy évre 4.800 forint, ha ingyen adnák az fantasztikus lenne, de egyébként ... Próbáltam lerázni, persze nem lehet. Mondtam, hogy tök felesleges lenne személyesen számolgatnunk, de ő jönni akar. Jó van bzmg, gyere. Ma 13 óra! Pláne gyere, ilyenkor aztán tényleg mindenki otthon várja, hogy egy ügynök ráugorjon. Na, mindegy. Rongyolok haza, 1-kor senki. Gépelni nem merek, nehogy a fülembe mászó duma miatt ne halljam a csengőt. 3-kor feladom. Nem jött, nem mentette ki magát, ami akkor is orbitális pofátlanság, ha azóta rájött, hogy itt tényleg nem fogja megkötni az évtized üzletét. Viszont nagyon nem ajánlom, hogy a jövőben bármilyen ajánlattal megkeressenek! Mert akkor alighanem előjön belőlem az úrinő :(

Reggeli vidámság

Morgan gyógyszereket szed. Na, semmi komoly, Milgamma (lényegében B vitamin), Cavinton és most a könyökén levő "felfekvés" miatt antibiotikum kúrán van. Eddig nem volt semmi gond, gyógyszerek maci sajtba be, sajt Morgan szájába be és annyi. De Morgan már vagy unja a maci sajtot vagy csak simán kiérzi belőle a gyógyszert, mindenesetre ott hagyja. Kiskölök keménykedik, hogy majd ő beadja, lenyeleti vele, nem kell itt a körítés. Kutya torkára gyógyszer letol, szája összefog, orrát megnyalja, gyógyszer lent van. Vagy mégsem. Az antibiotikum percekkel később Kiskölök papucsából, a lábujja alól kerül elő. Morgan a nagy varázsló, ezt hogy csinálta?

Hirtelen ötlet...

Képek: Morgan ájultan a vendéglőben / Kutyagolás hegyen-völgyön-vasúti átkelőn át /Kiskölök megjött / B.kenesei panoráma

Olyan szép volt a délelőtti napsütés, hogy hirtelen ötlettől indíttatva megterveztünk egy kis kirándulást Kőröshegy-Tab-Földvár környékén, gondosan kikeresgélve a környékbeli vendéglőket. Aztán még hirtelenebb ötlettől kísérve elindultunk ... a másik irányba. Irány Balatonkenese. Ott egy hirtelen irányváltással be egy kis utcába nem messze Rákóczi fájától. Az utca végén pedig egy csodás panoráma teljesen váratlanul. Kocsiból ki, fényképezkedés, aztán lám, ott egy kis erdei ösvény, biztos a vízhez vezet. Hááát, nem egészen ... Morgan boldogan billegett, szaglászott lefelé, aztán az út végetért a Kenese-Üdülőtelep vasútállomáson. Nem baj, ha már eddig eljöttünk, újabb nem hivatalos ösvény tovább a tó felé. Egy órai bolyongás után nem kissé kifulladva beültünk egy árnyas fa alá, párom visszatúrázott a hegyre a kocsiért, mert Morgannal a visszautat megtenni képtelenség lett volna. A kikötőben pedig beültünk a De Jó vendéglőbe és ott olyan dejó!!! halászlevet ettünk, hogy szerintem ez volt nemcsak a szezon, de az év, mit az év, az évtized halészléje! Kiskölökért száguldoztunk Lellére, aztán vissza a nyaralóba, mert a kicsiny gyermek vacsorázni vágyik, úgyhogy most grillezni fogok neki! De csak neki, mert mi még mindig nem tudunk enni, a halászlétől úgy elteltünk (meg az azt követő kárpáti borzas nem tudom mitől). Aztán valamikor még haza is kellene menni, pedig már csak aludni vágynék. Jó ez a Balaton, de ilyenkor valahogy még jobban tetszik, mint a főszezonban!

Hétvége

Hova lett a hirtelen ősz? Bár, nem panaszkodom. A napsütötte teraszon még a munka is jobban megy. Kiskölök a barátaival körbekarikázza a Balatont, Morgan jön-megy a "birtokon", párom (nem fontossági sorrend!) a burkoló által elfeledett apróbb munkákat fejezi be, én főzőcskézek, gépelgetek, olvasgatok. A környéken alig jár ember. Béke és nyugalom van. Most határozottan úgy érzem, hosszabb ideig is itt tudnék maradni.

Itt van az ősz ...

Ma hajnalban Morgan rendes szokása szerint egy kis kerti nézelődést kívánt. Amikor kiléptünk a lépcsőházból, talán még neki is eszébe jutott, hogy micsoda megörökítésre méltó látvány tárul elénk. Felszegett fejjel szagolt bele a párás levegőbe, én pedig végképp felébredtem az elém táruló csodára. A szemközti ház lámpája halványan derengett át a ködös, párás kerten. A fenyőfákról hulló vízcseppek hangtalanul tűntek el a fűben. A pókhálókon megcsillanó vízcseppek kristályként ragyogtak. Retinámon a tikkasztóan forró nyári napok képei átadták a helyet a rozsdavörösre változó lomboknak. Az ősz igenis szép, még ha kicsit vizes is :)

Vannak napok ...

Vannak napok, amikor nem történik semmi. És az jó! És vannak napok, amikor sorra történnek a dolgok. És az jó! Ez a mai nap ilyen. Délelőtt egy kedves helyen, kedves emberek között, kedves feladat várt. Délidőben meg egy találka Nagyfiúval és végre egy nem elkapkodott beszélgetés. Most munka van, de az nem baj. Mert ma még hazajön a család "apraja". És az jó.

Bukta

Hát igen, gyereknek felmondtak, létszámleépítés. Ennek már majd másfél hónapja. Nagyszülőknek nem mondtuk, mert senki nem akarta a világvége hangulatot még ezzel is fokozni. Erre ma a nagypapa a "klubban" internetezik és látja ám unoka messengerén, hogy állást keres. Persze, ki szív ilyenkor? Naná, hogy én, mert elhaló hangon felhívtak, raportra mehettem és bevallhattam, hogy hát igen, egy ideje valóban sumákolunk. Kellett nekünk ezt az Ezüstnetet annyira erőltetni. De ki gondolta, hogy az én mindjárt 80 éves apukám ennyire komolyan veszi? :)

Lelki mensi...

Együtt a család. Nem, így nem is helyes, mert gyerkőcök nincsenek itt, csak nagyszülők és mi. Mostanában ez így "normális". Páromnak mindig is mániája, rendes szokása volt, hogy a Családot összetrombitálja, így aztán az elmúlt huszonvalahány évben ritkán töltöttünk külön hétvégét, ünnepet pedig sosem. Pedig néha jó volna. Mert ... imádom én az őseimet és minden vitriolos megnyilvánulásom ellenére a drága anyósomat is. De ha a távolság megszépíthet dolgokat, akkor ez talán itt is igaz lehet. Tudom... a szülőket addig kell biztosítani szeretetünkről, amíg ezt megtehetjük, mert a mécsesnek, kazalnyi virágnak már csak a virágárusok örülnek. De nem tudok mindig, minden helyzetben kedves, érdeklődő, hálásan feledékeny lenni. Bizony a hetente ismétlődő 30-40-50 évvel ezelőtti történetek hallatán néha már felejteni szeretnék. Olyan elcsépeltnek tűnő szóvirágok jutnak eszembe, hogy a "kevesebb, több". Aztán csendben szégyenkezem a gondolataimért, türelmetlenségemért. De nekem is kellene néha egy hétvége, amikor a távolság újra érdeklődővé tesz, figyelmessé, kedvessé. Néha fel kell(ene) töltődnöm, hogy tényleg mosolyogva vehessem tudomásul, hogy a nagyjából egy órás házi barkácsolás a papa és veje között öt órás töketlenkedéssé fajul. Hogy az éppen olvasott könyvemet nem hagyhatom felügyelet nélkül, mert valamelyik nagyi máris "folytatja" az olvasását. Hogy a nyaralóban is, 30 fokban is három fogásos ebéd kell készüljön. (ráadásul állítólag miattunk, értünk) Hogy az anyósok csendes egymással szembeni vuduzásait ártalmatlanítsam. Hogy az unokákkal kapcsolatban minden olyan információt megosszak, amelyeknek még én sem vagyok a birtokában. Hogy jó gyerekként üljek otthon, mert ugyan "miért is akarnánk elmenni, amikor végre együtt vagyunk." ("a te korodban már óvatosan a biciglizéssel" by saját jó anyám)
És közben félek attól a perctől, amikor majd ezt megtehetem. Mert igazából nem is arra vágyom. Felnőtt fejjel sem könnyű gyereknek lenni. Viszont addig jó, amíg még gyerek lehetek. ÁÁÁ... talán értitek, hova akarok kilyukadni... bár, talán még én sem.

Morganról mostanában...

Morganról mostanában kevesebbet írtam, mert valami kretén ötlettől vezérelve elteltem a burkolási munkák feletti kínjaimmal. De most... Szóval, Morgan... Morgan már közelebb van a 14-hez, mint a 13-hoz és a tavaszi nagy ijedelem óta abszolút jó formába hozta magát. Ezt egyébként tegnap az állatorvos is elégedetten állapította meg. Bevallotta, hogy attól tartott, majd a nyári nagy kánikulák idején megint jelentkezünk valami bajjal, de hála ennek a nagyszerű ebnek, nem. Morgan viszont határozottan öregszik. Bujósabb lett (ha ezt még lehet fokozni) és egyértelműen süket. Bizonyíték erre az augusztus 20-i tüzijáték, ami nálunk mindig a nagy rettenetek egyike, de most vidáman sétáltunk a Balaton partján, fejünk felett csodás tűzcsóvák robbantak milliónyi apró csillaggá, de Morgan mit sem törődött az "égi veszedelemmel". Körülöttünk elismerő pillantások, micsoda bátor kutya, ezt aztán nem zavarja a durrogtatás. Hát, nem is. Igaz, kicsit nassolós és követelőzős lett, még a hangját is képes kiereszteni néha, ami majd 13 évnyi hallgatás után meglepő fordulat. És milyen sértődötten tud nézni, ha kórusban vágjuk rá, hogy "kuss".
Ugyanakkor a korábban kötekedő kan mostanában békés, konfrontáció kerülő lett, aki a minap a parkban kitört verekedést méla undorral nézte, "egyesek mennyire nem tudnak viselkedni". Aztán előtörtek belőle az anyai érzések. Kölyökkutya nem tud úgy a közelünkben elmenni, hogy azonnal óvó "szárnyai" alá ne venné, gondoskodóan végig ne nyalná a fülétől a farkáig.
Hát, igen, a hallással gondok vannak. Régen, ha fordult a kulcs a zárban, már ott toporgott az ajtó mögött, vidám farokcsóválással üdvözölte a hazatérőt. Mostanában sehol senki, aztán ha a mélyen szundító kutyát megsimogatom, hogy "cicám, itt a gazdi", akkor szinte félálomban egy fáradt csóválás és szundi tovább. A séták viszont ... na, abból nem enged. Igaz, nálunk már régen nem a rohanásról szól a menet. Nem, mi megszagolunk mindent oda-vissza, és nem mindegy, hogy az utca melyik oldalán indulunk el és melyik oldalán térünk haza. Jó, legyen, rigolyáink vannak. Kinek nincs? És igen, az állatorvos Cavintont írt fel. Na és, az anyósom is szedi. Szóval, öregszik ez a jószág, de bizton állíthatom, még soha nem volt vele kellemesebb az élet, mint mostanában. Talán mert öregszem én is :)

Mesterek és egyebek

Hát, vége... nyár végére sikerült befejezni a nyaraló szépítgetését. Nem mondom, hogy mindannyiunk közös örömére és megelégedettségére, mert nem. A drága mester valahol (talán szándékosan, de talán nem is) törlesztett a kellemetlen szomszédnak, több hiba is becsúszott, de csak azon a részen. A szomszéd meg nekem panaszkodik. Gondolom, mert az én szerzeményem volt a maistro. Nagyvonalúan eltekint attól a ténytől, hogy nem szegődtem munkafelügyelőnek és őt magát se sokszor láttuk előfordulni a tett helyszínén, hogy frissiben reklamálhasson. Kényelmesen tartotta a "3 lépés" távolságot, most pedig vizslatja a művet, hol is fedezhet fel benne hibát. És talál. És nyavalyog. Nekem. Jövőre a tetőt kellene javíttatni. Már találtam valakit, aki szerencsére hallgat az ajánlatáról, én meg nem is erőltetem, mert nem akarok még egyszer hunyó lenni. Bár, amilyen lúzer vagyok, úgyis megint lesre futok. És közben csendben idehaza is gyülekeznek a fellegek a társasház felett. Akarom Alessia őrségi meseházikóját! Csendet és nyugalmat, erdő illatot és madárfüttyöt! A betonból, flexből és flexibilis ragasztóból egy életre elegem van!

Morgan kiütve

Nem Gyurma volt, de tisztára gyurmás... Winston névra hallgatott, hat hónapos volt és tele életerővel. A gazdája szerint nem egy mozgékony kiskutya. Hát, nem tudom ... Morgan meglátta, beleszeretett, össze-vissza nyalta (ez se nézi a híradóban a H1N1-et) és annyit futott utána, mint az utóbbi egy hónapban összesen se. Most aztán alig bír lábra állni és amikor sikerül, hát, az is elég rozoga látvány. Ráadásul olyan féltékenyen kezdte őrizni az Ő kicsinyét, hogy haza kellett vonszolni, mert nekiment volna minden érdeklődő kutyusnak. Ebből a szépkorú kanból előtörtek az anyai ösztönök :)

Álmos...

Érdekes élmény, amikor azt álmodod, hogy azt álmodod ... És ennek egész éjjel tudatában vagy. Igaz, reggelre meg baromi fáradt vagy.

Nyűgös...

A jó munkához idő kell. A lassúhoz meg még több. Aranyos a burkoló meg a segédje. Nálunk még szépen is dolgoztak (eddig). A szomszéd ugyan nem értene ezzel száz százalékosan egyet, de az ő gondját most már végképp nem akarom a nyakamba venni, oldják meg egymással. De ... ha nagggyon rövid időn belül nem végeznek és nem áll helyre végre a rend, és nem mehetek már végre haza, hát, én becsavarodok. Már csak annak okán is, hogy hetek óta együtt vagyok kettesben anyóssal (jó, lélekerősítésnek itt van a Morgan is). Sorozathegyek, Mónika, kártya ... tiszta agymosás. Ő persze örül, hogy nincs egyedül, én meg már sikítok és magányra vágyom. És ezen most már az sem segít, hogy párom és a szüleim itt vannak a hétvégén. Sőt ...

Vénasszonyok nyara

Újraértelmeztem a "Vénasszonyok nyara" kifejezést. Még ennyi miniszoknyás, topos öreglányt nem láttam eddig. Beleértve engem is.
Voltak persze vadhajtások is, pl. hetvenvalahány évesen talán nem a legjobb választás a fenti ruházat. Úgy látszik a meleggel a józan eszünk és az önkritikánk is tovaröppen.