Sok mindentől megőrülök itt, ezek egyike, hogy nem használnak kést. Ha egyáltalán a pálcikán kívül más is kerül az asztalra, akkor az a kanál leginkább, jobb esetben egy villa is. A kanállal kell vágni is, ha túl nagy a falat. De van az a helyes kis kínai kanál, az és a pálcika mindenre alkalmas. Már, ha tudod használni a végeérhetetlen pastákhoz például. Nyilván gyakorlat teszi a mestert, de én őszintén elmondhatom, nem vagyok képes a zabálásra, ahhoz azért sokkal ügyesebbnek kell lennem. Úgy vagyok vele, mint az angol nyelvvel, ha már egy komolyabb mondatot megértettem, addig ünneplem magam - magamban persze -, amíg ki nem hagyok másik tíz legalább olyan fontos mondatot. Na, a kajálásnál is jelképesen vállon veregetem magam minden számba juttatott falat után, de szerencsére itt nem gyorsaságra megy a vacsora.
Sűrű nap... Levi reggel a kínai órán kezd, onnan mind a ketten mennek rajzra. Eleinte azt gondoltam, csak ők hajtják a gyerekeket, de nem, itt nagyon népszerűek a vasárnapi iskolák. Angol nyelv, karate, balett... amit csak akarsz. Egész plázák vannak tele ilyen foglalkoztatókkal. És még marad energia a délutánra, amikor is elballagunk a Garden by the Bayre, egyrészt a Jurassic Parkba a Cloud Forestben, utána a rózsakiállításra, aminek adtak egy kis angol hátteret várkastéllyal, harci páncéllal, angol busszal, telefonfülkével, Csipkerózsikával (ez picit kiütött a nagy összképből), Artúr kerekasztalával és rengeteg rózsával.
A sűrű napot megkoronázta a magyar-horvát vízilabda meccs, aminek az első félidejét a kicsik is végig drukkolták. Már csak azért is, mert a papát lehetett látni a lelátón és ez önmagában óriási élmény volt nekik. Félidőben felmentünk, mese és alvás. Nem tudom, hogy holnap reggel lesz-e még időnk elbúcsúzni, mert legkésőbb nyolckor el kell induljunk itthonról. Nem lesz könnyű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése