Egy lazának ígérkező nap...
Leia nővérke besurrant, vitte nagypapának a gyógyszeres dobozt, megvárta, amíg beszedi, tőlem vizet rendelt, majd a dobozt vitte vissza a helyére és azzal a lendülettel el is tűnt. Mire lejöttünk egyikük sem volt itthon. Levit a kínai óra várta, Leia és Sharon a másik nagyszülőkkel volt, utána pedig elvitte a gyerekeket egy babazsúrra. Leia legjobb barátjának a zsúrja volt, lakáskímélő közösségi játszóházban való megrendezéssel. Imádták.
Mi itthon belevágtunk egy kisebb munkába, amit fiacskám régen tervezett, csak egyedül kevés volt hozzá. Ugyanis az előkertben és a hátsóban is van egy nagy dobozszerű szekrény. Az egyikben a grillező és millió más kacat, a másikban az aprónép különböző járgányai vannak. Unalmas lenne részletezni, miért, de a két ládát ki kellett cserélni és új helyre tenni. Az eredmény a növekvő gyerekbringák számára tágasabb tér, az előkertben egy felszabaduló hely, a hátsó kertben még nagyobb felszabaduló hely, konkrétan a teraszon, és egyúttal egy megejtett lomtalanítás is. Elégedettek voltunk. És csöpögött rólunk a víz.
Később bementünk a városba ebédelni, amit én nehéz szívvel próbáltam minimálra venni, mert az éjszakám nem volt egy fáklyás menet, a gyomrom továbbra sem akarja a tutit, mondhatnám úgy is, hogy a finom BBQ vacsora kárba veszett. Ha már bent voltunk a Great Worldben, vettünk is pár apróságot. Hasznos apróságokat, mint például a terasz-székek lábaira kis "cipellőket", meg a nagypapának pár hasznos dolgot, ha már annyira ragaszkodik egy kis ház körüli teszek-veszekhez. És nem utolsósorban egy nagy doboz széntablattát, mert úgy tűnik, az idén ezzel fogok huzamosabb ideig élni.
Taxival mentünk a találkahelyre, onnan együtt haza. Felfújtuk Elzát, a Jégvarázsos úszómedencét és játékkal töltöttük az időt, hogy elindulhassunk a Marina Barrage-hoz, aminek a tetején piknikezni és sárkányt eregetni fogunk. Utolsó ilyetén emlékem a fiúkkal úgy harminc évvel ezelőtti, úgyhogy kíváncsian vártam, mi lesz. Ugyanis még élénken emlékszem, hogy Tibit alig, Gyuri inkább érdekelte a dolog, de mindketten idősebbek voltak, mint ezek a picik. Nos, Tibi fiam felnőtt az érdeklődéshez, nagyon jól elszórakozott (a nagypapával együtt), a kicsiket annyira nem kötötte le, mivel nem kevés ügyességet is figyelmet követel a dolog, ezekkel meg még nem igazán rendelkeznek. Főleg a türelemmel. Hogy színesedjen az este, miközben csodálatos naplemente készülődött a Marina Bay Sand fölött, Leia húzóra megivott egy nagy pohár vizet, ami apró gyomrát alaposan meg is forgatta és azonnal hatállyal kidobta a taccsot. Ettől persze megijedt és úgy visított, hogy malacot csendesebben ölnek mifelénk. Anyja elvitte kimosdatni és hiába ajánlottam a blúzomat, a menyem Tibi pólóját húzta rá. Úgy szaladgált ott, mint egy kis lelenc, amíg oda nem hívtam, hogy nem akarja-e mégis inkább a csipkeblúzomat. Nőből van, naná, hogy akarta. Ügyesen meg is csomóztam a hátán, igazán jól festett benne. Itthon aztán gyors fürdés és fekvés, holnap ovi.
Mi még ingadozunk, hogy a teniszdöntőig ébren tudunk-e maradni. A fiam nagyon eltökélt,a menyemnek szerintem hamarabb ragad le a szeme, mint a gyerekeknek, Tiborom a zuhany alól szerintem már be is mászott az ágyba, én meg verem itt a billentyűket, aztán futok én is fürödni. Szerintem utána már bennem sem lesz sok lelkesedés drukkolni. Alcaraznak kéne, mégiscsak ő a spanyol Rafa után, de a szívem mélyén nem csípem a srácot. Meg nem tudnám magyarázni, miért. Úgyhogy Sinnernek szurkolok. De lehet, majd álmomban.
Fontos hír, hogy Jamie ma már labdázott, úgyhogy talán magunk mögött hagyhatjuk a toklász-balhét, a holnapi kontrollon kiderül, és akkor nyugodtan lemehetnek a Balatonra is. Yess!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése