Az időjárás átszervezi a
programot
Borús reggelre ébredünk. Csúszik
az indulás, egy kis napfényben bízunk. A bal térdem kegyetlenül fáj, de ami
ijesztő, az ágyon fekve fel sem tudom húzni. A reggelire várva a tv-t bambulom,
Will Smith, mint Közellenség rohan üldözői elől. The End! Következik: ... nem
hiszek a szememnek, Classic Blockbusters címszó alatt a Remember me című Robert
Pattinson filmet adják. Szeretem. Közben megtudom, ma már nem megyünk merülni,
mert borús időben úgysem akkora élmény. Így aztán a masszázsra is ma kerül sor.
A gyerek csak úgy mellesleg közli, hogy 11-re várnak a masszázsban. Izgatott
leszek, hiszen ez itt most hamisítatlan thai masszázs lesz. Amikor megérkezem,
kitöltetnek velem egy lapot, hogy semmi olyan betegségemről nem tudok, amire
előnytelenül hatna a masszírozás, majd kapok egy fura bugyogót, hogy húzzam
magamra. Lefekszem az ágyra, törölközőkkel takarnak be, majd a tarkóm táján egy
kis mentholos krémmel finoman megkezdődik a kényeztetés. Igen, az amolyan „az
orrodat is tisztíccsa” érzés, de nagyon jól esik. Aztán masszíroznak tovább a
törülközőkön keresztül, szárazon. Furcsa, de kellemes, bár kicsit sajnálom,
hogy mindig száraz bőröm most nem töltik fel valami jóféle olajjal. Igen,
járkálnak a hátamon, mögém ülnek, egész testükkel részt vesznek a
masszírozásban. Az apró thai lány légiesen mozog, érintései akár a lepke
rebbenése, mégis érzem, ahogy izmok szabadulnak fel merevségükből, sőt egy
csigolya is a helyére csusszan. A masszázs befejeztével leültetnek a váróban,
finom teát kapok és a számlát, amit csak alá kell írni, megy a szobaszámlához.
Épp csak felhörpintem a cukor nélkül is kellemes ízű teát, amikor érkeznek a
fiatalok egy páros masszázsra. Elégedett (jóllakott óvodás) mosolyomat látva
örömmel ölelnek meg.
Persze, ahogy más elfoglaltságot
találtunk magunknak, a nap is azonnal életre kel. A parton ennek örömére
Beach-partyt rendeznek. Zene, kaják, italok, játékok. Az animátorok könnyedén
vonnak be minden eleinte vonakodó nyaralót az ügyességi játékokba. Délután 5-ig
szinte ki sem jövünk a vízből. Akkor kicsit rendbe szedjük magunkat és a gyerekek
teraszán pezsgőzünk és kártyázunk. Ünnepeljük az eltöltött klassz napokat,
kicsit búcsúzunk, hiszen holnap kora délután már indulnunk kell vissza
Szingapúrba. A vacsorát a parti fák alatt fogyasztjuk el. Lampionok lógnak az
ágakon, hatalmas akváriumból választjuk ki a halat és homárt. Mesebeli az este
... már megint.
1 megjegyzés:
Szépek vagytok, meg kell hagyni :)
Megjegyzés küldése