Tíz nap a Paradicsomban 2.

A Nagy Nap

Korán kelünk. Nem hagyjuk, hogy az időátállás maga alá temessen, 6.30-kor már az étterem kávézójában reggelizünk. Nem egészen önszántunkból, hanem a vőlegény utasítására. Sűrű map lesz, korán bele kell kezdeni. Meglepő módon nem vagyunk egyedül. Később rájövünk, itt programtól függetlenül tényleg érdemes kihasználni a napkelte utáni első órák még elviselhető melegét, mert déltájban kíméletlenül tűz már a forró korong. Igaz, a város erre is fel van készülve, a járdák felett esőtől és naptól védő tetők, a toronyházak aljában árkádok óvják a járókelőt. Nem tudok betelni a mindenhol jelenlévő zöld növényvilággal. Egészségesek, dúsak, az ember legszívesebben lefotózna minden egyes pálmát, virágot. A reggeli olyan bőséges, hogy kifejezetten sajnáljuk, a gyerek figyelmeztetett, ne együnk sokat, mert a menyünk szülei is étellel várnak majd. Vagy ötven féle ételből választhatunk, gyümölcsök egész seregéből, az alkalmazottak készségesen sütnek reggelire akármit, amit megkívánnánk. De 7-kor már a taxiban ülünk. A sofőr egy vicc. Magabiztosan vág neki az útnak, amikor mutatjuk a címet, majd egyre jobban elbizonytalanodik, tőlünk kérdezi, hogy egy templom van-e a sarkon. Útközben igyekszik meggyőzni, hogy a szállodánk szép-szép, de drága, nála öt szoba is kiadó, a felesége pedig remek teát tud készíteni. Nem élünk az ajánlattal. Amúgy taxizni nem egy drága mulatság, üzenném ezt a hazai taxivállalatoknak is. A kocsik tiszták, a közlekedés roppant átgondoltan megszervezett, ott létünk ideje alatt nem emlékszem hosszas dugóban töltött percekre, pedig a legkülönbözőbb időszakokban ültünk kocsiban. Amúgy az Uber jelenlétét használják ki sokan. A gyerekeket elnézve valóban egy korrekt, kényelmes megoldás. A hívásra küldött visszaigazolásban ott a kocsi típusa, színe, a rendszám utolsó két száma és betűjele. Az útvonal, hogy hol jár a jármű, pontosan mikor érkezik. És érkezik. Ami igaz, hogy megtűrt személyek ők, például a szálloda vagy az idegenforgalmi látványosságok előtt nem várakozhatnak, úgyhogy a kocsit rendelőnek is pontosnak kell lennie. Ha néhányszor elkésik a találka helyszínéről, pontosságra fogják nevelni. De térjünk vissza a Naphoz!

A szülők meleg szeretettel fogadnak, nevetve emlegetik a budapesti esküvőt. Láthatóan megérintette őket az élmény. Sharon testvére is itt van a családjával. Kicsik fiuk úgy jön a kitárt karok közé (leginkább a férjem kitárt karjai közé), mint régi barátokhoz. Jó érzés!

Hamarosan érkezik a vőlegény. A helyi „hagyományoknak” megfelelően egy lehengerlő sportkocsi volánjánál feszít, amit mint megtudtuk, az egyik rokon adott kölcsön, mert a bérelt kocsi körül gondok akadtak. Barátai és segítői az esküvő alkalmából öt fiú, kollégák és barátok. Igazi színes nemzetközi társaság: holland, angol, francia, spanyol és szingapúri. A menyasszony barátnői, szintén öten, odabent készülődnek izgatottan. Mert a menyasszonyt nem adják olcsón. Jelképesen és a valóságban sem. Mindenféle vidám feladatok megoldásán és néhány szerencsehozó és pénzes borítékon át vezet az út a lányszobáig. Már a kertbe bejutni is kemény megpróbáltatás. A kapura lakat került, aminek a kulcsát, sok más hasonló kis kulcs társaságában egy vödörnyi jég alá rejtették. Onnan kell előbányászniuk a fiúknak meztelen lábbal. Vagy egy másik: A szingapúriak nemzeti gyümölcse a Durian. Kívülről tüskés, belülről ... büdös gyümölcs. De itt ne valami kis büdöskére gondoljon senki, hanem igazi, gyomorforgató büdösre. Mint mondjuk a Pálpusztai sajt, amit egy-két napra a kocsi csomagtartójában felejtettünk sok-sok évvel ezelőtt – nyáron. Hónapok kellettek, mire száműztük a szagot. Közösségi járművön például nem is lehet szállítani ezt az ínyencséget. Nos, egy ilyet kell fél kézzel felnyitnia a vőlegénynek és enni belőle. Szerencsére a feladat második felét bármelyik barát átvállalhatja, és volt is, aki megtette. A vőlegény Darth Vaderként vonult be, segítői  birodalmi osztagosokként. Így aztán a színes kis tütük, amikben egy népszerű helyi popsláger videóját kellett karaokeként leutánozniuk, elég viccesre sikeredett. Kérdések özöne a menyasszony kedvenceiről. Rossz válasz esetén röppen is egy újabb pénzes boríték a lánycsapatnak. De minden próbatétel véget ér egyszer, a hős elnyeri szerelme kezét és levonulnak a lépcsőn, hogy fogadják a gratulációkat és megkezdődhessen a fotózás. A fiatalok és mi kocsikba pattanunk és irány a Botanikus kert, mint tökéletes helyszín a jelmezes fotózáshoz. Most kezdjük megérteni, mit is jelent a szingapúri meleg. Még a helyiek is a kocsijuk hűvösében várják be a csapat többi tagját. A Botanikus kert bejáratától alig távolodunk el, de az máris szemet szúrt, hogy kutyákkal sétálni itt NEM tilos. Jönnek is sokan. Egy újabb üzenet az itthoni hivataloknak! Körülöttünk futók, sétálgatók sokasága, vasárnap van. A fiatalok pedig feldobják az álmoskás hangulatot a puszta látványukkal. Fotózzák is őket vadidegenek, innen is, onnan is röppennek a jó kívánságok. A vidám fotózás után vissza a szülőkhöz. Már kezdem megszokni a kinti párás meleg és a kocsikban légkondicionált hideg váltakozását, holott az első alkalommal már láttam magam, amint tüdőgyulladással kerülök újfent orvosi kezekbe. Reggeli. Már nem vagyok olyan tapasztalatlan, mint júliusban, úgyhogy már tudom, az itteni szóhasználatban és az ázsiai reggeliben nem meglepő a leves és mindenféle főtt étel. Megkóstolhatjuk fiunk egyik helyi kedvencét, az ázsiai hamburgert, ami olyan, mintha egy gőzgombócba pakolnák a pörköltszerűen elkészített marhahúst. Friss, apróra vágott koriandert szórnak bele. Vad, de tényleg finom. Közben gyűlnek a rokonok, érkezik a catering, terítenek az udvar árnyékos teraszán. De mielőtt kezdetét vehetné az össznépi esze-iszom, előbb lezajlik a tea-ceremónia. Ami nem egy meghitt kis családi esemény, hanem a következőképpen zajlik: két szék kerül a nappali közepére. Meghatározott forgatókönyv szerint szólítják a résztvevőket, hogy foglaljanak helyet a széken. a fiatal pár saját készítésű teával kínálja őket apró kicsi csészében, a rokonság pedig viszonzásul kis piros borítékkal kedveskedik nekik. amikben nemcsak jókívánságok, hanem némi pénz is lapul. Megtiszteltetés, hogy elsőként mi kerülünk sorra. Szingapúrban egyébként még mindig, ha egy párról beszélnek, előbb a férfit említik, utána a feleségét, mondjuk ki, egyelőre még férfiuralom van. Így aztán a vőlegény szülei is előbb kerülnek sorra, mint a menyasszonyé – ez a megtiszteltetés háttere. A hosszas, gondosan fotókkal dokumentált ceremónia után ebéd következik finomabbnál finomabb falatokkal, amit a vendégsereg nagy hatékonysággal pusztít. Ebéd után a gyerekekkel megyünk vissza a szállodába. Ők már több, mint egy éve együtt élnek itt a városban is, de az esküvő előtti napokat külön töltötték. A menyasszony az otthoni szobájában, a vőlegény a cég egyik szállodájában, de a nászéjszaka ott lesz, ahol az esketés, a vacsora, és ahol mi is megszálltunk. Sharont lefoglalják a szépítkezés órái (más lesz a frizurája, mint délelőtt volt, bár a ruha ugyanaz marad), mi a vőlegénnyel a szállodai medencénél találkozunk. Végre az első közös meghitt percek! Majd indulunk mi is, hogy ünnepi külsőt öltsünk. A vőlegény körülbelül itt ébred rá, hogy az öltönye a lányos házban maradt. De erről az izgalomról mi mit sem tudunk, csak akkor értesülünk róla, amikor a szobájukba érve Sharont egyedül találjuk a szüleivel. 

Az esketési ceremónia egy külön teremben zajlik, amely az öbölre néz, de most senkinek a tekintetét nem vonzza a fantasztikus látvány, mindenki a fiatalokra koncentrál. Az anyakönyvvezető is. Ez mondjuk a mi esküvőnkön nem így volt. Angol nyelven zajlik, bár a vendégkör egy részének kedvezve kínai tolmács is jelen van. A díszes oklevélhez hasonló hatalmas okirat aláírásával, gyűrűváltással és csókkal zárul az esketés. A tanuk az apák. Az anyakönyvvezető férfi, aki jókedvűen, humorosan vetíti eléjük a rájuk váró megpróbáltatásokat. Tanácsként annyit fűz hozzá, hogy kövessék szüleik példáját, akik lám... és igen, ha a közös jövőjük hasonló lenne, mint a mienk, azzal kiegyeznénk. Az esketést koktélparty követi, ami tulajdonképpen az az idő, amikor a vacsorára meghívott násznép, tulajdonképpen csak családtagok, összegyűlnek. A vacsora helyszínén tíz darab tíz fős asztal áll csodálatosan megterítve és egy színpad, amely előtt pezsgőspoharak állványa és egy imitált torta. A VIP asztal természetesen az ifjú pár és családtagjaik foglalják el, egy asztalnál a koszorús fiúk-lányok ülnek, a többinél pedig családtagok. A papa és mama családja is igen népes, úgyhogy szinte szerénynek mondható a meghívott nyolcvan fő. A vacsora amúgy egy tradicionális kínai vacsora, nyolc fogással és a tortával. Rendesen eltelíti az embert, pedig viszonylag kis adagokat porcióznak.

Két fogás között levetítik a budapesti esküvőről már ismerős videót, amelyen az ifjú pár gyermekkora és családja látható. A vendégek látható érdeklődéssel követik a csemeték fejlődését. Majd újabb két fogás között egy kis összefoglaló videó kerül levetítésre a budapesti esküvőről. A jelenlevőknek szokatlan videó részletek is vannak, mint például a templomi esketés, vagy a vacsorát követő tánc. Ez itt ismeretlen az ilyen jellegű esküvőn. Ez szigorúan csak vacsora, amely 11 órakor véget is ér a torta elfogyasztásával. Van pezsgő-ceremónia, amikor a fiatalok a toronyba rakott pezsgős poharakat töltik meg óvatosan, hagyva, hogy a piramisba rakott poharak lassan megteljenek. A násznép egy részét a színpadra szólítják, köztük minket is, hogy koccintsunk az ifjú pár egészségére és a bőséges gyermekáldásra. Mindenki mosolyogva nézi, ahogy a férjem a menyasszony unokaöccsével az ölében vigyorog, és megnyugtatják, jövőre már a saját unokáját ringathatja. Nem tudom, erről az ifjú párnak mi a véleménye. Nem találván jobb időpontot – és mert Tiborom olyan türelmetlenül szeretne már ajándékot osztani – átadjuk Sharon szüleinek a jelképes kis ajándékokat, amiket az övékének viszonzásaként vittünk magunkkal. Két szép Zsolnay porcelán, valamint a budapesti esküvő képeivel készített személyes bélyegívek képkeretben. Hiába na, az ember a szakmát is óhatatlanul beleviszi az ünneplésbe. Az ifjú pár bemutatja a Budapesten már előadott táncot, amihez most senki nem tud csatlakozni, de azért nagy tetszést arat. A tortavágási ceremónia során a fotós kedvéért a színpad előtti műtortán imitálják a felvágást, természetesen a fotós előtt pózolva. A torta a megtévesztésig eredetinek hat, de nem az, és ezt mindenki tudja is. Más esetben ilyenkor az előre kikészített apró süteményeket szolgálják fel, de a fiatalok rendeltek tortát, Így azt hordják ki a vendégeknek már felszeletelve. Hogy az hogyan nézhetett ki a valóságban, senki sem látta. De nagyon finom mind a kétféle szelet, úgyhogy innentől már nem is olyan érdekes, hogy festett a szeletelés előtt. Ezzel el is érkeztünk a 11 órához, amikor a vendégek útra kelnek hazafelé. A fiatal pár és az örömszülők – köztük mi is – a kijáratnál fogadjuk még a jókívánságokat, milliónyi kézrázás, mosoly. 

Az este ezzel véget is ér, mindenki fáradtan tér nyugovóra. Bár kicsit nyugtalanul, mert a tervezett Bali kirándulás erősen veszélybe került, a szigetről érkező nyugtalanító hírek fényében. A fortyogó vulkán nem akarja, hogy most látogassuk meg, több száz egyre erősödő rengéssel riogat már napok óta. Emberek tízezreit evakuálták, szívünk mélyén nem kívánnánk részesei lenni egy Dante poklához hasonló tragédiának.Hogy mi lesz majd, még fogalmunk sincs.