2017. febr. 22.

Rágom a gittet ...

Ahhoz képest, hogy a horoszkópom az idei évre fantasztikus dolgokat jósolt, eddig nem nagyon jött be egyik jóslatuk sem. Sírhatok nyugodtan, mert már választ kaptam mindkét kiadótól, akiktől a "fantasztikus áttörést" vártam. Két regénnyel pályáztam, egyik sem jutott túl az első rostán. Ez alapjáraton el kellene, hogy gondolkoztasson, talán én képzelek róluk túl sokat, de aztán belelapozok és kiegyenesedik a gerincem. Nem tudom, hogy kik győztek le és mivel, de ezek a sorok bármikor vállalhatóak, úgyhogy még mindig nem adom fel. Próbálok úgy csinálni, ahogy tulajdonképpen soha életemben nem tudtam. Abban a bizonyos "kidobnak az ajtón, bemászok az ablakon" stílusban. Ennek jegyében eldöntöttem, feltöltök egy regényt abba a bizonyos Magyar Irodalom Házába, amelyik Alessiának már meghozta az érdeklődést. Tudom persze, hogy totálisan más műfajban utazunk, és talán csak egy újabb pofonnak megyek elébe egy romantikus regénnyel, amivel - még én is látom - folyót lehet rekeszteni. Néhány írós oldalon "hallgatom" a szerzőtársakat, ahogy elkeseredetten keresik a lehetőséget a kitörésre, a megjelenésre, az elismerésre. Mindannyiunkban ugyanaz a vágy munkál, de őszintén szólva ijesztően sokan vagyunk, akik ugyanarra a néhány fókára vadászunk. Na, nem is szaporítom a szót, még egyszer átnézem a szöveget, aztán hajrá! Ha én nem hiszek benne, ki más tenné?