Hétköznapi hősök

Az unokahúgom második férje ma olyat tett... Fura a helyzet, mert az elsőt is bírom, bár a válás idején próbáltam a rokonnal szolidarítani, de az illető baromi jó állatorvos, úgyhogy megmaradtunk egymásnak. Ennél fogva talán egy kicsit feszélyezettebb volt a viszonyunk az új sráccal, már csak azért is, mert ő szerintem egy pöppet zárkózottabb típus. De ma Sanya hezitálás nélkül kapta le magáról a ruháját és ment a kutyája után a Balatonba, hogy kisegítse a partra a szeleburdi és ügyetlen boxer-lányt. Sokkoló élmény lehetett. A képen is jól látszik, hogy a tó jege még ott van, a partközelben is jéghártyás a víz. A kis lüke még nyáron se szereti beledugni a lábát a vízbe, erre most meg beleugrott. Szerencséje, hogy ilyen remek ember a gazdája, mert könnyen baj lehetett volna a dologból a fagyos vízben. Úgyhogy a legközelebbi találkozáskor én biztos a srác nyakába borulok és egy szívből jövő puszival köszönöm meg neki, amiért gazdi, és igen, Ember volt a talpán.