Volt is egy kb. 400 oldalas regénykém, A menedék. Gondoltam beáldozom a siker reményében, mert a remény hal meg utoljára. És már megint bebizonyosodott, hogy azért, mert ő a gyilkos.
A kiírásban szerepelt, hogy lesz majd lépcsőzetes értesítés. Akik átmennek az első rostán (amikor is 3 oldallal próbálod eladni a 400 oldaladat, vagy másképpen a közel egymillió karaktert tízezerrel), azok ... és itt valóban kissé homályossá vált a kiírás, de értelemszerűen arra gondolt mindenki, hogy ott már bekérik, ha nem is az egész írást, de mondjuk az első fejezetet. Nos, nem így történt. 3 oldal alapján kihirdették a győztest, aki jól sejthető, nem én voltam.
A lovagiasság szabályai szerint megköszöntem a tájékoztató levelet és sok sikert kívántam nekik a továbbiakra. Erre ma egy elég felháborodott hangú írótárs nyílt levele került elém, aki szépen, pontokba fogva rávilágított a pályázat, de leginkább az elbírálás homályba vesző részeire. Innen pedig elég elkeserítő végiggondolni, milyen eséllyel lehet ma indulni egy pályázaton bárkinek, aki a "körön kívül" van.
Nyilván savanyú a szőlő, meg hasonlók, de azért tényleg elgondolkoztató, hogy hogyan nyerhette a harmadik helyezést valaki, aki még csak nem is a pályázati kiírásnak megfelelő témában indult. És miért nincs nevesítve egyik helyezett sem. Persze, a többiek, köztük én is, nyilván utána olvasnának az illető korábbi írásainak (ha vannak), hogy lássák, micsoda tehetség kell ahhoz, hogy egy nagy névnek számító kiadó segítő kezet nyújtson a könyved kiadásához. De ez nem lehet gátja a nyilvános eredményhirdetésnek.
Tegnap sem voltam boldog, amikor az ominózus levél megérkezett, de udvariasan megköszöntem, és próbáltam megemészteni. Most azonban már kifejezetten baffa a csőröm. Mert valóban kezd olyan érzést kelteni a dolog, hogy itt száznál több reménykedő írópalánta kegyetlenül át lett verve. A védelmünkben pedig annyit megjegyeznék, hogy szerintem egy kezdő írónál, aki még konkrét kiadói tervezgetéssel nem találta szembe magát, nem lehet elvárás, hogy a saját irományából kiválasszon három oldalt, amelyek általa nem ismert kiadói igényeknek megfelelőek. Ez szinte olyan, mint amikor az óvodai versmondó versenyre jelentkezve lelkesen tanítanád a gyereknek az Anyám tyúkját, pedig a zsűri a szíve mélyén tulajdonképpen Pilinszky János: Örökkön örökké című versét szerette volna hallani tőled. Kiscsoportban.
Update:
Az Ortzakönyvön törölték a levelet (talán az írója maga, nem tudom), akik pedig mostantól kommentelnek, őt szídják, amiért nem képes emelt fővel viselni a vereséget. Én meg leginkább azon gondolkozom, abból a csoportból is ki fogok lépni. Mit kezdjek egy rakás önimádó, önmagát hájpoló fazonnal, akik kéjelegve dicsérgetik a 3. helyezettet, akinél nagyképűbb furkót nem hordott a föld a hátán. Ő már befutott, elismert, gyakorlott, ... az isten tudja még mi minden, aki megérdemelte a helyezést ... de ha igazából utánanézel, akkor egy óriási kamugép. Ha valaha is az illető elé jutna ez a néhány sor, akkor azt is ideírom, miért gondolom ezt. Mert megkérték, hogy ossza már meg a fülszövegét, amivel ezt a sikert kiérdemelte. Onnantól válasz nélkül sürgősen kilépett a kommentelésekből és egy másik fórumon panaszkodott, hogy egyesek mennyire nem tudnak veszíteni.
Mindegy! Talán kár is volt itt puffognom, hiszen ez egyrészt nem változtat semmin, másrészt azt az érzést keltheti az olvasóban, hogy képtelen vagyok veszíteni. Pedig tudok. Volt alkalmam gyakorolni. Csak én vagyok a kis naiva, aki még hisz a Mikulásban és a megmérettetések tisztaságában. Uff...
1 megjegyzés:
Érdekes, amit írsz, hogy eredményt hirdettek már. Hol, mikor? Én is küldtem be anyagot, de egy sor választ sem kaptam. Időről időre rákeresek az insomnia- booklovers-libri szavak kombinációjára, így akadtam a blogodra :-)
Nem mintha azt hittem volna, hogy bármi eséllyel pályázom, de ez már rosszul esik, hogy vannak olyan esélytelenek, akik még válaszlevelet sem kapnak :-)
Megjegyzés küldése