Nnna, hát ide is eljutottam. Sosem gondoltam volna, hogy én is azok táborát gyarapítom majd, akik öltöztetik a kedvencüket. Igazság szerint legtöbbször a hideg rázott a kötött pulcsis vagy susogós kutyaruháktól, a masniktól és egyéb őrületektől. És mégis eljött ez a nap is. Jack ugyanis nem elég, hogy nagyon közel hordja a pociját a talajhoz, de ráadásul göndör szőre csak látszólag nyújt neki védelmet az elemek ellen, sokkal inkább ellene dolgozik, mert hamar vizes lesz és cidrizik szegénykém. Nem véletlenül nem lett a neve Szergej :)
Tavaly pici volt és hát egy pici még kevésbé ellenálló, tehát kapott "ruhát". Nem vittük túlzásba, egy meleg polár sál is megtette két lyukkal a mellső lábacskáinak. A víz ellen (inkább hó) pedig a láthatósági mellény szolgált - fordítva ráadva, hogy inkább a pociját védje, mint a hátát. Jópofa volt, bár korántsem tökéletes megoldás. Most pedig újra itt a hideg, lassan talán a hó is. Csináltam nagyobb pulcsit a "gyereknek", aki mostanra elérte végleges méretét, de végül megadtam magam. Nem barkácsolok, profira bízom a varrás nem könnyű mesterségét. Hosszas keresgélés után megtaláltam azt a modellt, ami talán a leginkább védelmet nyújt majd neki. Így aztán ma délután elballagunk a sráccal az úri szabóhoz, a ZaZa kutyaruha műhelyébe, hogy az utolsó képen szereplő műremekhez hasonlót rendeljünk méretre. Előtte ugyan bankrablásra kell adjam a fejem, de hát a gyerekért mindent.
PS: Voltunk
méretet venni, nagyon ügyes volt, igaz, fel is vannak készülve a
négylábú kuncsaftokra. Jutalomfalattal simán el lehetett érni, hogy a
különböző méreteket levegyék. Ugyanis Jack egyik kész ruhával sem volt
kompatibilis Nemhiába becézzük combinónak, 50 centi hosszú lesz a kabátka háta Nem lesz ilyen sötét, mint az itt mutatott utolsó képen, de jobb is, mert így sem találom sokszor az avarban :D
Colint persze otthon hagytam, hát volt is farkasvonyítás, mire
megjöttünk. Még jó, hogy egy fél óránál nem sokkal többet kellett
nélkülöznie a tesót
Azt az örömet látni kellett volna, hogy újra itt vagyunk. Aztán
össze is dőltek erre a nagy ijedtségre és összebújva aludtak.
Ma pedig oltást kaptak mindketten. Sorstársak a nyűgös világban. Újfent egymáshoz bújva vigasztalódnak a világ gonoszságán elmélkedve. :)
2 megjegyzés:
Jesszus, mennyi post, mot meg már nincs időm elolvasni. Majd délután. Így jár, aki blogszünetet tart, elfelejtettem jönni, de majd jól kilinkellek, és akkor egyszerűbb lesz. :-)
előre is köszönöm! Akik meg netán jönnének még, küldhetnek meghívót, vagy csak a blogcímüket - ha nyilvános , mert visszatérnék a blogos világba. Asszem :D
Megjegyzés küldése