Április elsejére író-olvasó találkozóra hívtak Alessiával Pécsre.
Nem, nem volt áprilisi tréfa! Sőt, kifejezetten megható kényeztetésben
részesültünk, örök emlékként megőrizve azokat a pillanatokat. Életünk első (és
talán utolsó) alkalma volt, amikor hús-vér olvasók valóban a szerzőnek kijáró
figyelemmel, érdeklődéssel vettek körbe minket. Megható és ijesztő volt
egyszerre, eszünkbe juttatta, mekkora felelősség sorokat vetni a papírra és
megosztani azt másokkal. Ennek örömére még ebben a hónapban nagy merészen
lecsaptam egy Singer varrógéptalpra, ami új íróasztalom alapja lett. Ritka szép
darab, de ez önmagában még nem lágyította volna meg a párom szívét, aki a
számlát állta. Végül azonban még egy antik írógépet is vett hozzá, mintha ezzel
akarná elismerni az írásba fektetett eddigi energiáimat. Ez nagyobb elismerés
számomra, mint a kiadó jutalék-kimutatásai, amelyek amúgy nem túl fényesek.
A régi barátokkal megtartottuk Apa szép kerek szülinapját, közben kutyáztunk és kutyáztunk, mert a velük együtt töltött percek, órák
valóságos terápiaként hatnak. Kicsi Jackkel körbesétáltuk a tatai Öregtavat és
első alkalommal megcsobbantottuk a legénykét a Balatonban is. Igazi kis vidra
nevelődik Colin mellett. Egy kedves rokon temetése volt a hónap legszomorúbb
napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése