2016 Szubjektív - Boldog új évet kívánok!

Decemberben újra nyitottam ezt a blogot, amit 2015. szilveszterének éjjelén bezártam. De igazság szerint sokszor hiányzott a felület, ahol – ha csak egy szűk körrel is – de megoszthattam volna a gondolataimat. Azokat, amik nem tartoznak ország-világ, csak a barátok, ismerősök elé. Az írás amúgy is egyre nehezebben megy, mintha a megjelenés nehézségei rányomnák bélyegüket magára az alkotó folyamatra is. Pedig vannak még bennem el nem mondott történetek, de hiányzik a lendület, a lelkesedés  (és igen, az anyagiak is). Bánt a saját gyengeségem, a be nem tartott fogadalmak, amelyek helyett most nem teszek újabbakat. Így is erős lemaradásban vagyok önmagamnak tett ígéreteimmel.

E-z volt az első karácsony, amikor nem volt együtt a család. Az elmúlt években a távolság ellenére a karácsony megmaradt olyannak (majdnem olyannak), mint évtizedekkel ezelőtt. Mostanra azonban kontinensek választanak el bennünket. Nagy találmány az internet, nem tagadom, de mégsem az a kézzel fogható valóság, amihez szokva voltunk. Új élethelyzet, új szokások. De még nehéz.

Két könyvem jelent meg az ünnepek előtt, talán az utolsók, nem tudom. Újabb pályázatokra jelentkeztem, amiknek az eredménye csak az új évben derül ki. Izgatott várakozás, reménykedés feszül bennem, de talán nem is baj, hiszen ezek visznek előre.

A mostani december újabb változást is hozott. A judithsarayblog.wordpress.com-ot elhagyom, bár be nem zárom, és helyette a januárban megnyitott, és azóta is hanyagolt judith-a-betuveto.blog.hu-t viszem majd tovább. Még nem tudom, hogy jobban járok-e így, többekhez jutok-e el, mint a másik felületen, de ha én nem próbálkozom, hát nem próbálkozik helyettem senki.

A december szinte eseménytelenül telt el, bár ezt hajlamos lettem volna az egész évre írni, aztán a fotók is árulkodnak róla, mennyire nem így volt. Kirándultunk a hétvégéken, dolgoztunk hétközben –, kutyáztunk éjjel és nappal, átlagos (sokak szerint talán unalmas) életünket éltük. Én már tudom értékelni ezt is, az összebújós csendes estéket. Az állandósult félhomályt, amelyben a gyertyalángokba bambul az ember, miközben illatos forraltbort szopogat és lágy dallamok között emlékezik. Sokan mentek el év közben ismeretlen ismerősök, akikkel szegényebb lett a világ, és ettől óhatatlanul az elmúlás gondolatvilága is beköltözik a csendbe, a magyányos merengésekbe. Még szerencsések vagyunk, körülöttünk vannak a szeretteink, de az ilyen percekben mégis összeszorul a szív, meddig írhatom le ezeket a megnyugtató sorokat. De félre a komor gondolatokkal! A lassan végére érő decemberben értékelni tudom a korai lefekvéseket és korai keléseket, a hajnali fagyokat a parkban a boldogan játszó kutyákkal, a déli napsütéseket, a laktató egytál-ételeket, a csábító plusz kalóriákat, még a letört fülű őrségi bögrét is, ami új funkciót talált virágos kaspóként. A hó hiányzik csak, a szikrázó fehérség, amitől számomra igazivá válna az év utolsó hónapja. Megnéztünk egy felemás érzéseket keltő színházi előadást, még ma sem tudom, ajánlanám-e tiszta szívvel a Sógornők című darabot. Dolgozgatok új írásokon, régieken, és napról napra elszámolok a lelkiismeretemmel egy még be nem fejezett történet miatt. Tudom, hogy adós vagyok a folytatással, de nem akaródzik bevillanni a szikra. Sajnálom! Nem utolsó sorban pedig megyek Alessiához az Előszilveszteri bulijára, és remélem, jövőre is rendszeresen ott tölthetek nála néhány órát. Régebben ő járt hozzám, bevallom, így volt kényelmesebb, de most itt az idő, hogy viszonozzam a baráti kitartását. Álmodozom egy velencei útról, miközben tudom, 2017 nem az az év lesz, amikor az én álmaim válnak valóra. Bár, ez sem igaz, hiszen mi más vágya lehetne egy anyának, mint hogy a fiai boldogan éljenek. Na, kezdek már elkalandozni, itt az ideje, hogy rövidre fogjam J

A decemberi összefoglalót csak az óév utolsó (na jó, majdnem utolsó) napján teszem fel, ki tudja, mi minden történik még addig ;) Egy biztos, fogadkozni nem fogok. Nem fogok, mert akkor a következő év végén szembesülnöm kell vele, mennyire nem tudtam a saját ígéreteimhez igazodva élni. Hiába na, már ismerem magam. Nem lesz fogyókúra, nem lesz erőltetett nyelvtanulás. Ha mégis sikerül, az tényleg siker lesz, de ha mégsem, akkor legalább nem egy kudarc. Persze, tele vagyok várakozással, mert lesznek nagy események 2017-ben is, de ezek nem az én piros betűs ünnepeim lesznek... csak egy kicsit. Ahogy most elnézem magam körül szűkebb családomat, Tibort és a két szőrös családtagot, kérésem is csak egy van: A következő év se legyen rosszabb, mint az idei, és akkor megbirkózunk vele!

P.S. Január 28-án beköszönt a Kakas éve. Én a születési évem révén Patkány vagyok, akinek a következő jóslat szól: "A legkiemelkedőbb téma, amire a Kakas évében fókuszálnod kell, az maga az előretekintés, a tudatos tervezés, az ötleteid megvalósítása, nem pedig a megfutamodás a lehetőségek elől. Fogalmazd meg teljesen pontosan a céljaidat. Nem kell túlzásokba esned, inkább kevesebbet vállalj be, de azt csináld meg maximálisan. Előre tekints, ne hátra. A múltat nem tudod megváltoztatni, de a múlt hibáinak megfelelő kezelésével meglepően sok dolognak a végére tudsz járni. Pénzügyeid óvatos léptekkel, de a fejlődés útját járják be. A hitelfelvételt lehetőleg kerüld el, és kölcsönt se adj senkinek. Szerelmi téren a kezdeményezés garantált eredményt hoz. Mutasd meg, mire vágysz, így pontosan azt kapod vissza, amiben reménykedsz. Munkafronton ne félj váltani, vállalkozást indítani vagy elköltözni egy jobb állásért. A kockázat kifizetődik." Hát, na ... :D

Akit érdekel, itt találhatja a magáét: http://www.life.hu/horoszkop/20161202-a-life-hu-kinai-horoszkopja-a-2017-es-evre-ami-a-kakas-eve-lesz.html