Közeleg az év
vége, ilyenkor szokás összegzést készíteni az elmúlt időszakról. 2016 jó év
volt, mondjon bárki bármit! Tavaly év végén azt mondtam/írtam, ha a következő
év is csak ennyire lesz jó, már elégedett leszek. Mondtam ezt Tiborom váratlan,
ijesztő nagy betegsége, a lábadozás idején tett utazás és egy új négylábú
családtag érkezése után. Mit mondjak, izgalmas év volt. Nos, 2016 tulajdonképpen csendesebb, mi több,
eseménytelenebb volt, de ez így volt jó. Kellett már egy kis nyugalom. Persze,
kinek-kinek mit jelent a nyugalom?
De menjünk szép sorjában...
Karácsony előtt – mintegy hangolódásként – mindennap egy-egy hónapot veszek
sorra szóban és képben. Mivel teltek a gyorsan illanó napok, hetek, hónapok?
Január 1-én, 2-án, 3-án kirándulni mentünk a kutyákkal, és ez
nagyjából meg is határozta az egész éves programjainkat. Amikor csak tehettük,
mentünk. Miattuk. Miattunk. Mert a mozgás nemcsak nekik, nekünk is
létszükséglet. Hármashatárhegy, Gellérthegy, Normafa, Tabán, Hajógyári sziget,
Tata, a Balaton, a Mátra ... de már megint hadarok...
Január elején megszöktem a
családtól. Alessiával Velencébe mentünk. Erről önmagában oldalakat tudnék írni,
ami talán nem csoda, ha a Canal Grande partján lakhatsz egy kis szállodában, az
ablakod alatt zajlik Velence élete. Meglestük Brodszkij ködét, a San Marco
karácsonyfáját, elvesztünk, és megtaláltunk sok mindent, amik miatt tavaly már
a reptéren visszavágytunk. Alig volt több, mint egy hosszú hétvége, mégis annyi
mindent sikerült belezsúfolnunk, hogy igazán nem lehettünk elégedetlenek. De
Velencéből képtelenség hiányérzet nélkül hazatérni. Nem baj, talán még
megadatik majd egy újabb látogatás. Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Na
ja, ha egyszer ő a gyilkos.
De a velencei hétvége kivételével
minden hétvégénk kirándulásokkal telt a négylábú családtagok legnagyobb
örömére. És a miénkre. A hétköznapok pedig szintén róluk szóltak, mert csak így
lehet ép ésszel élni a mindennapokat. Terápiás kutyák, ez nem is lehet vitás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése