2019. márc. 3.
A nagy könyves kihívás 27. Kate Moretti: Az eltűnt év
Kate Moretti: Az eltűnt év című regénye megint a Válogatás kötetek egyikében került elém. Sok minden van benne: zűrös ifjúság, drogproblémák, lánykereskedelem, személyiségcsere, örökbefogadás, a Szőke herceg fehér lovon - akiről aztán kiderül, hogy ... nos, annyira nem is főnyeremény, gyilkossági kísérletek és gyilkosságok is, egy bomlott elme, házastársi bántalmazás, tanúvédelmi program... és mint egy jó regényben, a szálak végül mind egybe fonódnak. Lendületes írás, aminek a Válogatásnak köszönhető rövidített formáját egy órányi kádban ázás alatt ki lehetett olvasni, mert semmi más nem érdekelt.
2019. febr. 25.
A nagy könyves kihívás 26. Lee Child: Esti iskola
Lee Childot olvasni mindig jó! Visszatérő karaktere Jack Reacher olyan igazi filmvászonra kívánkozó figura. Más kérdés, hogy én nem Tom Cruise-ban gondolkodtam, amikor lelki szemeim előtt pergett a film már korábban is, hanem Tom Selleckben :)
Minimális spoilerezéssel annyit elárulok erről a történetről, hogy igazából persze szó sincs iskolapadról. Pusztán csak esti iskolának híresztelik el a következő bevetést, hogy senki ne is sejtse, valójában merrefelé járkál főhősünk. Az akcióban most társai is vannak, régi barátok és a CIA és FBI 1-1 kijelölt okoskája. Ők inkább amolyan elemzők, de akinek a pofonokat élesben kell kiosztania, az persze a mi Jackünk. Ebben a történetben Németországig kell menni az események után. Vannak benne potenciális arab terroristák, német újfasiszták és egy rég elfeledettnek és megsemmisítettnek hitt atomfegyver. Mit egy, egy egész ládányi. A cél persze az emberiség megmentése és nem árulok el titkot, ha megsúgom, hogy ez a kötet végére sikerül is. Hősünk pedig begyűjt egy újabb kitüntetést, amiről ő is és mindenki más tudja, hogy annyit jelent: "Fogd a plecsnit és senkinek egy szót se!"
Minimális spoilerezéssel annyit elárulok erről a történetről, hogy igazából persze szó sincs iskolapadról. Pusztán csak esti iskolának híresztelik el a következő bevetést, hogy senki ne is sejtse, valójában merrefelé járkál főhősünk. Az akcióban most társai is vannak, régi barátok és a CIA és FBI 1-1 kijelölt okoskája. Ők inkább amolyan elemzők, de akinek a pofonokat élesben kell kiosztania, az persze a mi Jackünk. Ebben a történetben Németországig kell menni az események után. Vannak benne potenciális arab terroristák, német újfasiszták és egy rég elfeledettnek és megsemmisítettnek hitt atomfegyver. Mit egy, egy egész ládányi. A cél persze az emberiség megmentése és nem árulok el titkot, ha megsúgom, hogy ez a kötet végére sikerül is. Hősünk pedig begyűjt egy újabb kitüntetést, amiről ő is és mindenki más tudja, hogy annyit jelent: "Fogd a plecsnit és senkinek egy szót se!"
Oscar és magánvélemény
Tetszett a Bohém rapszódia? Tetszett. Mert szeretem a Queent és mert Rami Malek tényleg elég jól levette Freddy Mercury mozgását. Ennyi.
Tetszett a Csillag születik? Imádtam! Nyilván azért is, mert csodás romantikus film. Meg azért is, mert rengeteg remek dal van benne. Meg azért is, mert számomra Lady Gaga itt lett tényező. Jó számai vannak, eddig is tudtam, de itt színésznő volt, tulajdonképpen csupa nagybetűvel. Azért meg főleg imádtam, mert Bradley Cooper olyat tett le az asztalra, amit nem is gondoltam volna. Írt, rendezett, játszott, énekelt, gitározott ... mindenhol ott volt és mindenben száz százalékosan odatette magát. Hálás voltam a mozi műszaki gárdájának, akik nyilván számítottak a női közönség reakciójára, és a Vége felirat után még hosszan sötétben tartották a nézőteret, hogy legyen lehetőségünk rendezni a vonalainkat (értsd eltüntetni a szétfolyt sminket, orrot fújni és könnyeket törölni).
Úgyhogy a Shallownak igazán kijáró díj mellett én most odaítélem mindkettőjüknek a főszereplőknek járó Oscart is. Megérdemelték volna!
Mellesleg pedig álljon itt egy részlet az Oscart gálát követő kritikákból: "Ha volt csúcspontja az estének, akkor az Bradley Cooper és Lady Gaga előadása volt, akik nemes egyszerűséggel felsétáltak a lenti székükről a színpadon felállított zongorához, és minden fakszni nélkül egyszerűen elénekelték a dalt, méghozzá gyönyörűen. Intim hangulatot teremtettek hatalmas közönség előtt, egy kamerákkal teleaggatott színpadon, és ez azért igazi teljesítmény."
Tetszett a Csillag születik? Imádtam! Nyilván azért is, mert csodás romantikus film. Meg azért is, mert rengeteg remek dal van benne. Meg azért is, mert számomra Lady Gaga itt lett tényező. Jó számai vannak, eddig is tudtam, de itt színésznő volt, tulajdonképpen csupa nagybetűvel. Azért meg főleg imádtam, mert Bradley Cooper olyat tett le az asztalra, amit nem is gondoltam volna. Írt, rendezett, játszott, énekelt, gitározott ... mindenhol ott volt és mindenben száz százalékosan odatette magát. Hálás voltam a mozi műszaki gárdájának, akik nyilván számítottak a női közönség reakciójára, és a Vége felirat után még hosszan sötétben tartották a nézőteret, hogy legyen lehetőségünk rendezni a vonalainkat (értsd eltüntetni a szétfolyt sminket, orrot fújni és könnyeket törölni).
Úgyhogy a Shallownak igazán kijáró díj mellett én most odaítélem mindkettőjüknek a főszereplőknek járó Oscart is. Megérdemelték volna!
Mellesleg pedig álljon itt egy részlet az Oscart gálát követő kritikákból: "Ha volt csúcspontja az estének, akkor az Bradley Cooper és Lady Gaga előadása volt, akik nemes egyszerűséggel felsétáltak a lenti székükről a színpadon felállított zongorához, és minden fakszni nélkül egyszerűen elénekelték a dalt, méghozzá gyönyörűen. Intim hangulatot teremtettek hatalmas közönség előtt, egy kamerákkal teleaggatott színpadon, és ez azért igazi teljesítmény."
2019. febr. 22.
A nagy könyves kihívás 25. Jo Nesbo: Hóember
Már annyian dicsérték a skandináv krimiket, köztük a fenti szerzőt, hogy muszáj volt végre megkaparintanom egyet. Igazság szerint néhány skandináv krimifilm után kicsit (nem kicsit) féltem tőlük. Filmeken ugyanis ezek a történetek számomra már a horror határát súrolják. Egyszerre lélektani krimik, ugyanakkor brutálisak, véresek. Nincs ez másként a Hóember esetében sem. Már a 20. oldalon éreztem a gyomorszorító feszültséget, amit a rengeteg szereplő, a kimondhatatlan norvég nevek ellenére is sikerült fenntartani. Egészen a regény végéig sikerült fenntartani, s bár - had dicsekedjek - viszonylag korán sejteni véltem a megfejtést, de annyi csavar vezetett el a végső megoldáshoz, hogy néha sikerült elbizonytalanítani nyomozói hitemben.
Jo Nesbo: Hóember című regényét imádtam és máris keresek egy újabbat, mert ha más okok miatt is, de képes olyan függővé tenni, mint a jó öreg Agatha.
Jo Nesbo: Hóember című regényét imádtam és máris keresek egy újabbat, mert ha más okok miatt is, de képes olyan függővé tenni, mint a jó öreg Agatha.
2019. febr. 20.
A nagy könyves kihívás 24. Itáliai útinaplók egy barátnő szemével
Ha az ember barátnője szeret utazni, remek mesélő, ráadásként pedig olyan fotókat készít, amelyekkel (a szöveggel karöltve) odavarázsol a helyszínre, akkor őszinte örömmel tölt el, ha részese lehetsz egy álom valóra válásának. Jelesül annak, hogy egy (két, sok) könyvben foglalja össze hosszú évek utazásainak emlékeit. Személyes idegenvezetést tart, nem az útikönyvek bárhol fellelhető száraz adatainak újabb ismétlésébe bocsátkozik.
Közös szerelmünk, Velence volt az első a sorban. Alessiának volt egy blogja, ahol a város szerelmeseinek írt az aktuális rövidke látogatásairól kis szösszeneteket. Ezekből a kis írásokból született meg a Velencei mozaik című könyvecske. Igen, könyvecske, mert magán viselte minden első kiadás jellemző, apró, ám idővel mégis szembeötlő hibáit. De ... gyönyörű volt! Kivitelében egy csodás képeskönyv viszonylag kevés információval, annál több személyes benyomással. Ahogy a címe is utalt rá: rendhagyó útinapló blogbejegyzésekben. Nem akart több lenni, és ezt a célt szerintem vállalhatóan hozta/hozza még annyi évvel a megjelenése után is.
A következő a sorban az Un ombra - egy pohár bor című itáliai útinapló. A kötet egy jelentős része még mindig Velencéről szólt. Hiába, vannak a múlhatatlan szerelmek, amiknek egész egyszerűen meg kell adni, ami jár. A kötet második felében azonban már tovább indult a szerző távolabbi itáliai tájak felé. Lényegében húzott egy képzeletbeli vonalat Itália térképén, és az attól északra eső helyeket - amelyeket már bejárt - vette sorra. Ezek már nem blogbejegyzések! Sokkal részletgazdagabbak, de továbbra is nagyon személyesek.
A második kötet, a Roba de Tiberio - Tiberius holmija valamivel később követte. Egész egyszerűen nem lehetett befejezetlenül hagyni az elsőt, hiszen oly sok helyen járt már attól a képzeletbeli vonaltól délebbre! Toszkána, Umbria, Puglia, Szicília és a többiek, megannyi csodás hely, melyekhez a könyv tárgyi tudást, szenvedélyt és egyéni látásmódot kölcsönöz. Ahogy egy kritikusa írta: értékek tárháza ez a könyv, útmutató, távlat, mélység, részletesség, és akár kódolt óva intés egy belső visszaút nélküli megérkezéstől. Ismét egy személyes útikönyv, mely jó érzékkel keveredik egy útikönyv ismeretanyagával, s nem mellesleg frissítő irodalmi élményt jelent.
De Velence nem hagyja magát, újabb és újabb élménymorzsák, érdekességek kerülnek elő, hogy a Venezia Mia című kis könyvecske lapjain kápráztassák el az olvasót.
Egyelőre itt véget is ér a magánkiadásban megjelent kötetek sora, de a felszín alatt fecseg a mély, hogy ilyen erőltetten kiforgassam József Attila örökbecsű sorait. Ezekkel a szóvirágokkal pedig arra akarok utalni, hogy egy munkapéldány már elkészült a La Magnifica - firenzei pillanatok címmel. Azt pedig már nem is említem, hogy Velence érdekességeinek tárháza pedig kimeríthetetlennek tűnik.
Minden Itália-szerelmesnek bátran merem ajánlani Puskás Erika Alessia írásait. Fordítsatok kitüntető figyelmet a kötetekben szereplő fotókra, melyek szintén a sajátjai!
Közös szerelmünk, Velence volt az első a sorban. Alessiának volt egy blogja, ahol a város szerelmeseinek írt az aktuális rövidke látogatásairól kis szösszeneteket. Ezekből a kis írásokból született meg a Velencei mozaik című könyvecske. Igen, könyvecske, mert magán viselte minden első kiadás jellemző, apró, ám idővel mégis szembeötlő hibáit. De ... gyönyörű volt! Kivitelében egy csodás képeskönyv viszonylag kevés információval, annál több személyes benyomással. Ahogy a címe is utalt rá: rendhagyó útinapló blogbejegyzésekben. Nem akart több lenni, és ezt a célt szerintem vállalhatóan hozta/hozza még annyi évvel a megjelenése után is.
A következő a sorban az Un ombra - egy pohár bor című itáliai útinapló. A kötet egy jelentős része még mindig Velencéről szólt. Hiába, vannak a múlhatatlan szerelmek, amiknek egész egyszerűen meg kell adni, ami jár. A kötet második felében azonban már tovább indult a szerző távolabbi itáliai tájak felé. Lényegében húzott egy képzeletbeli vonalat Itália térképén, és az attól északra eső helyeket - amelyeket már bejárt - vette sorra. Ezek már nem blogbejegyzések! Sokkal részletgazdagabbak, de továbbra is nagyon személyesek.
A második kötet, a Roba de Tiberio - Tiberius holmija valamivel később követte. Egész egyszerűen nem lehetett befejezetlenül hagyni az elsőt, hiszen oly sok helyen járt már attól a képzeletbeli vonaltól délebbre! Toszkána, Umbria, Puglia, Szicília és a többiek, megannyi csodás hely, melyekhez a könyv tárgyi tudást, szenvedélyt és egyéni látásmódot kölcsönöz. Ahogy egy kritikusa írta: értékek tárháza ez a könyv, útmutató, távlat, mélység, részletesség, és akár kódolt óva intés egy belső visszaút nélküli megérkezéstől. Ismét egy személyes útikönyv, mely jó érzékkel keveredik egy útikönyv ismeretanyagával, s nem mellesleg frissítő irodalmi élményt jelent.
De Velence nem hagyja magát, újabb és újabb élménymorzsák, érdekességek kerülnek elő, hogy a Venezia Mia című kis könyvecske lapjain kápráztassák el az olvasót.
Egyelőre itt véget is ér a magánkiadásban megjelent kötetek sora, de a felszín alatt fecseg a mély, hogy ilyen erőltetten kiforgassam József Attila örökbecsű sorait. Ezekkel a szóvirágokkal pedig arra akarok utalni, hogy egy munkapéldány már elkészült a La Magnifica - firenzei pillanatok címmel. Azt pedig már nem is említem, hogy Velence érdekességeinek tárháza pedig kimeríthetetlennek tűnik.
Minden Itália-szerelmesnek bátran merem ajánlani Puskás Erika Alessia írásait. Fordítsatok kitüntető figyelmet a kötetekben szereplő fotókra, melyek szintén a sajátjai!
2019. febr. 19.
Ezt meg csak úgy ...
Nem igazán szeretem a horoszkópokat, mert ha nagyon beleélem magam egy-egy kedvező jóslatba és nem válik valóra, akkor az letör, pedig előtte nem is gondoltam még csak hasonlóra sem. De azért ez most tetszett:
Az ellentétek vonzzák egymást, erre kiváló példa ez a két csillagjegy. A Kos és a Halak ugyanis szinte minden tekintetben ellentétei egymásnak, ám éppen ez az, amivel tökéletesen kiegészítik a másikat, mintha puzzle kirakós apró részei lennének. A Kos eltökélt, fáradhatatlan a munkájában, míg a Halak jóval bonyolultabb és ösztönösebb alkat. Képesek azonban arra, amire csak kevesen: abba az irányba terelik a párjukat, amiben a legjobbak. Míg a Kos rábízza a Halakra, hogy időben befizesse a csekkeket, gondját viselje az otthoni dolgoknak, addig a Halak biztos lehet, hogy a Kos könnyedén kiszúrja a legizgalmasabb újdonságokat. Kettőjük kapcsolata éppen azért ütőképes, mert a könnyedségnek, a játéknak is teret adnak.
Rajtu(n)k kívül az Oroszlán és Mérleg, Szűz és Vízöntő, valamint az Ikrek és Nyilas szerelmek indulnak jó eséllyel a gyémántlagzi felé. :D
Ezek a csillagjegyek mindig együtt maradnak
Ezek a csillagjegyek szokatlan párosnak tűnnek. Talán a legtöbben nem is adnának nekik valódi esélyt, mégis, ha ők egymásra találnak, valószínűleg soha nem szakítanak. Meglepően összeillenek, meglepően értik egymás nyelvét. Vajon te és a párod köztük vagytok?
A Kos és a Halak párkapcsolata
Az ellentétek vonzzák egymást, erre kiváló példa ez a két csillagjegy. A Kos és a Halak ugyanis szinte minden tekintetben ellentétei egymásnak, ám éppen ez az, amivel tökéletesen kiegészítik a másikat, mintha puzzle kirakós apró részei lennének. A Kos eltökélt, fáradhatatlan a munkájában, míg a Halak jóval bonyolultabb és ösztönösebb alkat. Képesek azonban arra, amire csak kevesen: abba az irányba terelik a párjukat, amiben a legjobbak. Míg a Kos rábízza a Halakra, hogy időben befizesse a csekkeket, gondját viselje az otthoni dolgoknak, addig a Halak biztos lehet, hogy a Kos könnyedén kiszúrja a legizgalmasabb újdonságokat. Kettőjük kapcsolata éppen azért ütőképes, mert a könnyedségnek, a játéknak is teret adnak.
A nagy könyves kihívás 23. Kate Long: Rossz anyák kézikönyve
Ezt a könyvet olyan valakinek köszönhetem, akit kicsiny hazánkban divat lekicsinylően emlegetni pusztán azért, mert egyszer régen megragadott egy visszautasíthatatlan ajánlatot és eljátszotta Edward, a szelíd lelkű vámpír emlékezetes figuráját. A személyéről és a Twilight Saga óta eltelt filmes ténykedéséről egyszer szívesen írnék egy posztot, szerintem sok újdonságot tudnék mesélni, amiről a hazai filmes világ nem hajlandó még csak említést sem tenni, vagy ha igen, akkor sem hozzák be ezeket a filmeket, bármilyen nagy nevű rendezők és színészek is jegyezzék azokat Roberten kívül. Szóval, Robert Pattinson még fiatal kölyökként játszott a Kate Long: Rossz anyák kézikönyve című regényéből készült filmben. Nekem, mint rajongónak, ennyi elég is volt, hogy megszerezzem a könyvet és elolvassam.
Adott egy kamaszlány, aki nővé válása küszöbén nem igazán számíthat senkire. Az anyja elvált és túlságosan lekötik magányos életének buktatói. Ráadásul a kissé zavart nagymama gondozását is neki kell megoldania. Egy napon véletlenül előkerül egy réges régi okirat, amelyből kiderül, hogy őt örökbe fogadták, és innentől élete fő célja, hogy az igazi anyját megtalálja. A lánya eközben lefekszik az iskola menő srácával, s csak későn döbben rá, hogy az aktus a fiú számára semmit nem jelentett, ő viszont bekapta a legyet tapasztalatlanságának és a fiú nemtörődömségének hála.
Az iskolába új fiú érkezik. Kicsit esetlen, kicsit fura, de az biztos, hogy a szíve aranyból van és olyan odafigyeléssel fordul a lány felé, amit ő még senki részéről nem tapasztalt. Együtt csinálják végig a terhesség hónapjait, Daniel az, aki ott van vele a szülés idején, és aki később is mellette marad. Mindeközben az anyja, a vér szerinti édesanyjával találkozva, rádöbben, hogy a tehernek érzett nevelőanya sokkal igazibb édesanya, és ő éppen élete legnagyobb hibáját követné el, ha a lánya legfontosabb óráiban nem lenne mellette. Tehát megtesz mindent, hogy időben a kórházba érjen, és az unokájával a karjában elhatározza, hogy megváltoztatja mindannyiuk kis beszűkült világát. Persze, lehet, ez mind csak szép álom lenne, ha Daniel nem találna egy kötvényt, amit még a nagyi vett és mostanra szép összeget jelent. Most már terveket lehet szőni, igazi terveket iskoláról, fejlődésről. A boldogság pedig előbb-utóbb megtalálja azokat, akik képesek küzdeni érte.
Adott egy kamaszlány, aki nővé válása küszöbén nem igazán számíthat senkire. Az anyja elvált és túlságosan lekötik magányos életének buktatói. Ráadásul a kissé zavart nagymama gondozását is neki kell megoldania. Egy napon véletlenül előkerül egy réges régi okirat, amelyből kiderül, hogy őt örökbe fogadták, és innentől élete fő célja, hogy az igazi anyját megtalálja. A lánya eközben lefekszik az iskola menő srácával, s csak későn döbben rá, hogy az aktus a fiú számára semmit nem jelentett, ő viszont bekapta a legyet tapasztalatlanságának és a fiú nemtörődömségének hála.
Az iskolába új fiú érkezik. Kicsit esetlen, kicsit fura, de az biztos, hogy a szíve aranyból van és olyan odafigyeléssel fordul a lány felé, amit ő még senki részéről nem tapasztalt. Együtt csinálják végig a terhesség hónapjait, Daniel az, aki ott van vele a szülés idején, és aki később is mellette marad. Mindeközben az anyja, a vér szerinti édesanyjával találkozva, rádöbben, hogy a tehernek érzett nevelőanya sokkal igazibb édesanya, és ő éppen élete legnagyobb hibáját követné el, ha a lánya legfontosabb óráiban nem lenne mellette. Tehát megtesz mindent, hogy időben a kórházba érjen, és az unokájával a karjában elhatározza, hogy megváltoztatja mindannyiuk kis beszűkült világát. Persze, lehet, ez mind csak szép álom lenne, ha Daniel nem találna egy kötvényt, amit még a nagyi vett és mostanra szép összeget jelent. Most már terveket lehet szőni, igazi terveket iskoláról, fejlődésről. A boldogság pedig előbb-utóbb megtalálja azokat, akik képesek küzdeni érte.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)