2023. november 17-én a kisebbik fiamékkal Ausztráliában, Sydney-ben jártunk. Persze gondoltunk az itthon maradottakra és útnak eresztettünk néhány képeslapot. NMár régen itthon voltunk, amikor a lapok még sehol, így aztán egy idő után el is könyveltük, hogy a három lapból három nem ért célba, tehát vagy mi vétettünk valami végzetes hibát a feladásukkor, vagy az ausztrál posta sincs a helyzet magaslatán, esetleg a lapok útközben egy "gyűjtővel" találkoztak, aki koalára, kengurura, esetleg az Operaház épületére vadászik a napjainkban kevésszámú küldemény között.
Ma egy váratlan üzenet érkezett az egyik címzettől, a barátnőm lányától, aki valóban gyűjtő. Igen, megkapta a lapot. Jót nevettünk, aztán hazaérve kinyitottam a saját postaládánkat, amiben ott lapult a nagyobbik fiaméknak és az édesanyámnak címzett képeslap. Bő másfél évvel a feladásuk után megérkeztek. Mindannyian kíváncsian találgatjuk, miért tartott ilyen sokáig az útjuk, milyen utat járhattak be, aminek a soránn még bélyegzők sem kerültek rájuk. Talán egy jószándékú ausztrál postás hozta magával Magyarországra turistaként és dobta be őket az első még nyilvános postaládába, hogy onnan kézbesítésre kerüljenek? Abszurd elképzelés, tudom, mint ahogy abszurd az egész történet. A bérmentesítés rendben volt, legalábbis a másfél évvel korábbi tarifa szerint. Mindenesetre a címzettek ma is nagyon örültek nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése