Nagypéntek...

 Már erősen hangolódni kellene az ünnepre. Ehelyett köhögök, bepisilek, orrom, fújom, bogyókat kapkodok be ötletszerűen, hátha használ alapon, mert nemcsak a hangom ment el, de a torkom is fáj, literszám iszom a teát, röviden, ez nem éppen az ünnepi hangolódás időszaka. Az egészben az a tegnapi másfél óra volt remek, amikor a tacskós csoportból két gazditárs három kutyával ide látogatott és találkoztunk lent a strandon egy közös sétára. Három szálkás manó plusz Jamie... ha szépet álmodok, az összes az enyém. De persze ennek mindenféle józan megfontolásból esélye sincs, de azért álomnak kifejezetten a szebbek közül való. A társaságban volt egy tüzelésen nemrég átesett kis szuka is, Jamie pedig az első bő egy órában teljesen érdektelenül viselkedett vele. De aztán leesett neki, mit leesett, lezuhant, hogy neki megvannak a golyói, a lányka is partiképes, mi lenne, ha... Nos, hogy mi lenne, az már nem derült ki, de azon jókat vigyorogtunk, hogy őkelmének azért kellett ehhez a felismeréshez egy jó óra. 

Velem kapcsolatban mára sem lett jobb a helyzet, viszont a lányoktól, akik tulajdonképpen szegediek, megtudtam, hogy a mögöttünk levő szomszéddal pont szemben ma nyílik az új cukrászda. Tavaly már mondták, hogy az építkezés után az nyílik itt, de igazából nem nagyon érdekelt, mert van egy a mi utcánkban is, meg kettővel odébb több is, Gyula bácsi megszámolta, a nem túl távoli környezetünkben vagy tizenöt ilyen vállalkozás próbál szerencsét. Az idén már Sound sem lesz, meg amúgy is eléggé visszafogott az érdeklődés még a legnagyobb főszezonban is az ilyen helyek iránt, szóval, nem tudom, mire alapozták az üzletpolitikájukat. Évekkel ezelőtt Siófokon volt üzletük, aztán egy hosszabb szünet után itt nyitottak, szerintem kicsit meggondolatlanul. Ahogy az lenni szokott, ha csak beszélünk ilyesmiről a telefon közelében, már érkeznek is a reklámok, jelesül erről a helyről is. Azt írták, a megnyitó és a Húsvét okán soft opening lesz, jelentsen ez bármit itt Zamárdiban. Az olyan naívák, mint én, azt gondolhatták, hogy valami egetverő nagy akciózás lesz, egységárak vagy vendégül látnak valamire, mittudomén... Támogassuk a helyi vállalkozásokat, ünnep is van, vegyünk három szelet tortát a soft opening alkalmából. Lett is egy túrótorta kis málnaréteggel a tetején, egy répatorta, ha már Húsvét van és egy csokitorta, akarom mondani Hattyúláb. Én bírom a fantázineveket, de hogy ez miért lett éppen az, még nem derült ki számomra. Lehet, hogy lúdláb torta, csak a strandon úszkáló tollások iránti lelkesedésből kapta ezt a nevet. Láttam én a kiírt árakat, persze, csak gondoltam, a soft openingnél majd a kasszánál derül ki a vége. Kiderült, teljes áron ment minden, a három szelet 4870,-Ft lett. Még nem tudom, milyen az íze, mert nemcsak én vagyok rottyon, de az anyu is és nem nagyon akaródzik senkinek nassolni. Most, hogy ezt leírtam, már tudnék is kóstolni belőle. 

Röviden, az ünnepi hangulat eléggé a béka feneke alatt. Az egyedüli, aki élvezi, hogy az egész család itt kavarog körülötte, az persze Jamie. A mai sétánál szent meggyőződése volt, hogy ahol tegnap csajozhatott, ott most is várja egy szőrös leányzó. De azért nem volt túl csalódott, amikor csak úszni tudott. A boldogságban is, de leginkább a lassan melegedő tóban. 

Holnap vendégek jönnek. Remélem, az időjárásfelelős is kegyes lesz hozzánk!

Update: A teljes igazsághoz tartozik, hogy a torták nem voltak rosszak. Megengedem, jók voltak. Ha nem lettem volna ennyire ramaty állapotban, nyilván másként állok az élvezkedéshez is, így azért kicsit édesnek éreztem némelyiket, a túrótortát is hamarabb ki kellett volna venni a sütőből, legalábbis ebben a műfajban ettem könnyedebbet is.