Múlnak a gyermekévek

 Mármint a mieink. És már nem is annyira gyermekévek ezek. Ami egészen bizonyos, hogy nem is múlnak, szép lassan, megfontoltan, ahogy a mi korunkban az illene, hanem repülnek. Mostanában már a szerencsésebbek is éreznek itt-ott egy kis sajgást reggelente, meg úgy általában minden mozdulatnál, de még örülünk is neki, hiszen ezek nem számítanak, csak nagyobb bajok ne jöjjenek, csak kórházba ne kerüljün k, vagy ahogy Hadházy Laci mondja: dehogy megyek orvoshoz, megvizsgál, talál valamit és a végén még elkapom. Ma a barátnőm orvoshoz ment, nem egészen önszántából, inkább csak vigyáz magára, ami a mások iránti elköteleződéseit tekintve elengedhetetlen, mert majd az öt ujjam is kéne hozzá, hogy a rászorulókat felsoroljam. De a lényeg, hogy a vizsgálatot végző doktornő feltett egy kérdést: Nem szed valami gyógynövényt huzamosabb ideje? És a kérdésnek volt némi felhangja. 

Na, itt állt meg benne és így utólag bennem is a kanál. Merthogy más sem ömlik ránk a tv-ből, a világhálóról, hogy az örökélet záloga a gyógynövény, vedd, szedd és a balta se fog. Már régebben is morogtam a gyógyszer és a táplálékkiegészítő lobby okán, mert rohadtul veszélyesnek érzem, hogy kontrollálatlanul beszélnek rá mindenféle szerre, hogy majd attól milyen jó lesz. Nekik. Mert már az ára is eleve egy rablás, de hogy kivizsgálás nélkül szuggerálják beléd, hogy szedjél zöldkagylót ipari mennyiségben, meg kollagént, meg ilyen vitamint, meg olyan valamit. De hogy ezek esetleg egymáshoz és az alapbetegségekre felírt gyógyszerekhez hogyan is viszonyulnak, mennyi ideig tanácsos szedni (van, aki holtodiglan esküszik rá), kinek nem javallott és más hasonló kérdések fel sem merülnek az enyhülésre vágyó páciens fejében. Igen, az őseink is sok gyógynövényt ismertek, alkalmaztak. A hangsúly az "ismertek"-en van. Mi csak a reklámokból ismerjük őket, de hát adtak ott el már nagyobb disznóságokat is. Igazából még az interneten való kutakodás sem adja meg a tudás hatalmát. Visszatérve az őseinkre, egészen biztos vagyok benne, hogy nem szedtek ilyen szereket hónapokon, netán éveken keresztül, csak akkor, ha a szervezetüknek szüksége volt rá. 

A magam részéről a másik véglet vagyok. Aki még azt sem szedi be szívesen, amit orvos ír fel és konkrét bajra előírt készítmény. Ez sem jó, tudom. Néha magam is elcsábulok, hogy tőzegáfonya teát igyak napokon keresztül, vagy a herpesz közeledtét érezve bekapkodjam a Lizin C-t, de még egy stroke-előszobás, hivatalos nevén iszkémiás attack után sem vagyok képes bízni az örökéletre szedett ASA protektben. Nézem a férjemet, aki maroknyi bogyót szed be minden reggel, ismét Hadházyt idézve: szívre, érre, vérre, cerkára... az ő döntése. Volt már olyan gyógyszere, amire a felíró orvos javasolta, hogy csináltasson meg inkább egy műtétet, hogy azt a bizonyos bogyót ne kelljen huzamosabb ideig szednie, mert az adott problémára nagyon jó, de közben hazavág a szervezetben egy csomó mást. 

Nem is tudom, hova akarok kilyukadni ezzel a szócsépléssel. De igazából csak oda, hogy óvatosan ezzel a sok gyógynövénnyel és egyebekkel. Senki ne szedjen csak azért, mert ebben a korban már "illik". Különben is milyen korban? Hiszen még épp csak múlnak a gyermekévek.