Amikor megtudtam, hogy milyen nagy beteg, úgy aggódtam érte, mint egy közeli barátért. Mit is mondhatnék most, amikor a reggeli hírek a halálhírével kezdődtek? Sírtam, ahogy a lemezét hallgattam, pedig alig tudok róla valamit. Amit tudok, tudtam, hogy egy fiatal, szép és nagyon tehetséges színésznő. Volt. És ezt a múlt időt iszonyatos érzés még leírni is. Tudtam, hogy orosz anyától és magyar apától származik és hogy úgy énekelte a Valami Amerika 2. részében a Magányos csónakot, hogy bőröm minden idegsejtje vigyázzállásban reagált a telt és érzelmes hangjára. Hogy a 2019-es Színházak éjszakájára írt dalban mintha már összefoglalta volna rövidke élete lényegét. Az élet igazságtalan! Ezt tudtuk mindig is. De hogy a halál ennyire idejekorán elragadjon valakit, akinek még oly sok dolga lett volna a világban mindannyiunk örömére, ez feldolgozhatatlan. Ha a wikipédia segítségével számba vesszük a szerepeit, színpadi és filmbeli szerepeit, csak elámulunk, ilyen rövid életbe mennyi minden fért bele máris. Mintha tudta volna, hogy nincs ideje várni. Díjak, zenei albumok, felvételek marasztalják velünk. Nem felejtünk, Kátya! Legyen könnyű neked a föld, szárnyaljon lelked az égi színházban éppen úgy, ahogy a mienk szárnyalt, akárhányszor csak hallottunk szavalni, játszani és főleg énekelni. Köszönet mindenért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése