Colinról szuperlatívuszokban

Csak mert kicsit sem elfogult gazdi vagyok :)
Balaton... A szezon első kirándulása. Ilyenkor kinyitjuk a házat, ráengedjük a vizet, aztán vagy szerencsénk van, vagy nincs. Lehet, hogy elég egy takarítás, de az is lehet, hogy két napos komoly fúrás-faragás következik, mire a különböző hibákat helyre hozzuk. És persze a fűnyírás. De amikor mindezen túl vagyunk és adott egy hosszú hétvége, akkor azért jut idő az igazi mulatságokra is. Például lemegyünk korán reggel ebgyerekkel a tóhoz. Colin nem felejtette el, hogy tavaly már bemerészkedett a Nagy Vízbe. Lelkesen rohan előre és mire utolérem, már csobban is. Mi dobálunk neki, ő meg töretlen lendülettel és lelkesedéssel hozza a játékot. Nagyokat sétálunk, békákat riogatunk, kutyatársakkal barátkozunk. Aztán gondolok egy nagyot és kilomolok mintegy 50 kiló régi magazint. A bicigli csomagtartójába pakolok, Colin nyakában a póráz, óvatosan lépked a kerék mellett. A szelektívig kb. 200 métert kutyagolunk, aztán ott szájában tartva a póráz várja, hogy a papírt kidobjam. Újra a kormányra akasztom a pórázt, sétálunk haza, köztünk a bringa. Még két ilyen kört teszünk meg, meleg van, a következő körben Colint otthon hagyom. Az utolsó adag pakolásánál azonban ő maga hozza a pórázt, újra szeretne elkísérni. Ám legyen. Póráz a kormányon, sétálunk. Persze, útközben folyamatosan duruzsolok neki, dicsérem. Visszafelé úgy érzem, itt az ideje egy próbának. Felülök a járgányra, lassan tekerni kezdek, Colin szemei rajtam, de nem akar levadászni a kétkerekűről, csak figyel és kocog mellettem. Hazáig, baki nélkül. Nincs visszarántás, szaglászás, vagy előrerohanás. Most feladat van és erre figyel. Egy zseni. Nem azért mondom, de félóra alatt megtanulta azt, amit imádott és nagyon okos Morganom a 15 éve alatt nem volt hajlandó. Hát, így van ez, egy apró siker a hétköznapokban. Mert mindig mondom, hogy kutyázni jó. :)