A személyi edzőm

Csapos t. :) szerint "izgalmas ezzel az ebbel az életünk". Hát, igen. Meg sportos is. Már a múltkor írtam a kis partizánakciójáról, amikor a tv-újságot aprította fel, mire hazaértem. Akkor azért eszembe jutott a régi jó Hyppolit című film, amiben a mama "személyi edzője" összetépett egy kis papírt, aztán a fecniket egyesével kellett felszedegetni a szőnyegről. Persze, a mama a végén csalt, előkapta a porszívót. Én is csaltam, csak a nagyját szedtem össze, a többit a masinára bíztam. De ma az edzőm kibabrált velem. Az éjjeli szekrényen volt egy fél csomag (100-as) papírzsebkendő. Őkelme azt kaparintotta meg, akkurátusan össze is aprította, s mivel a nyálával kellőképpen ragacsossá is tette, a szőnyegről nem volt egyszerű felcsipkedni. Mivel a gépet sem akarom idejekorán hazavágni, jó lesz az még majd a hömpölygő kutyaszőrnek, inkább én molyoltam a cafatokkal. A mennyiségből ítélve a gyomrában nem sok lehet, amiért azért külön köszönet, mert ezek a mai papírzsepik nem is papírból vannak, a balatoni tábortűzben ugyanis nem lángra kapnak, hanem összezsugorodnak, mint a műanyag. Szóval a kis személyi edző úgy látszik, a napi parkbeli hancúr és a napközbeni kerti hancúr meg az esti séta mellé felvette a szobai erőnléti (idegi) edzéseket is.