A parkbeli hancúrozás igazán örömteli esemény. Ebnek és gazdinak egyaránt. Gazdi mosollyal az arcán szemléli ded-ebét, ahogy a rettenet legkisebb jele nélkül olvad be a kutya-társadalomba, együtt rohangál a nagyokkal (szó szerint is: snauzer és hasonlók), begyűjti a többi gazdi elismerését és büszkén simogatja a kölköt, amikor az hívásra odaszalad egy puszit odanyomni a gazdinak. Aztán ugye örül az eb, mert ez igazi kutyának való program, haverkodni, rohangálni, birkózni, ágat rágcsálni együtt a többiekkel, simiket innen-onnan begyűjteni. Közben gazdi agyában oszladozik a rózsaszín köd és kicsit szorongva gondol eb-gyerek közeli ivarérettségére, amikor felnőtt kanként még ki tudja, milyen hangsúllyal és dominanciával veti be magát a köztudatba. Ha már ennyi önbizalma van kicsiként is.
(talán, de tényleg csak talán annak is köszönhető ez a nagy barátságosság a többiek iránt, hogy ott a messzi tanyán jól lett szocializálva a kölök, hiszen anyán és a gazdin kívül volt ott még kecske és sok más kutya (pl. malamut) is, akik azért valószínűleg éreztették vele, hol a helye. Sűrű fohász, hogy ez ügyben ne itt a parkban akarjon majd elégtételt venni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése