Hétvége

A hétvégén ebgyerek stresszelésének szenteltük az időt. Vasárnap reggel (egy kimerítő parkbeli hancúrozás után) kocsiba ültünk és irány a város túlsó vége. Ezzel még nem volt gond, a kocsiban is lehet szundikálni. Odaérve azonban mi kiszálltunk, Colinra csuktuk az ajtót, amitől ő azonnal teljesen éber lett. De hát egy bútorraktárba már mégsem lehet bevinni. Szerencsére tudtuk, mit akarunk, így nem sokáig húztuk az időt, irány az étkező-részleg. Pillanatok alatt sikerült dönteni is, szóval a kölyök talán tíz percet üldögélhetett a kocsiban. Mégis olyan nyivákolással fogadott, mintha egész napra ott felejtettük volna. (Egy kutya is tud hüppögni :) ) És a megpróbáltatások még nem is értek véget számára (meg nekünk sem). Ugyanis az étkező garnitúrát bepakoltuk a kocsiba, amitől aztán cseppet helyszűkében lettünk. Colinnak az ölemben maradt hely, az első ülésen. Ezzel még nem lett volna gond, de párom folyamatosan unszolt, hogy rakjam már le az ölemből, mert ha kiszúrja egy rendőr, nem fog minket megdicsérni. Próbáltam én, próbáltam. De Colin meg megpróbált az ölemben maradni. Ebből egy kisebb szabadfogású birkózás alakult ki. Végeredmény, Colin hátsó lábai a padlón, teste nagy része az ölemben. Ráadásul úgy, hogy pont a hasát nyomta/m. Elég sokat kellett volna így autózni, ezért aztán visszaemeltem az ölembe. Nos, vagy lerakni nem kellett volna, vagy visszaemelni, de a gyomra ebben a pillanatban adta meg magát, és az indulás előtt mohón elfogyasztott reggelit egy lendülettel pakolta a tenyerembe (és ahova még jutott). Nem részletezem a szagot, ami azonnal elöntötte a kocsi belsejét. Leengedett ablakkal faltuk a kilométereket és mindenkinek megkönnyebbülés volt, hogy végre hazaértünk. Colin már vidáman szaladgált a kertben, amíg mi kipakoltunk, aztán kocsit pucoltunk, illetve én még odafönt a ruhatáramat is bepakoltam a mosógépbe. Viszont az étkező-garnitúra nagyon ott van… :)