4 hónapos lett tegnap. Múlt szombaton már 5. hete van velünk. Idáig tényleg csak szuperlatívuszokban beszéltem róla. És ma eljött a nap, amikor nagyon kiakasztott. Már tegnap is jó úton haladt a fülhallgató számítógépből való kiszedésével és szétcincálásával, de ma… Nemes egyszerűséggel cafatokra tépte a tv-újságot és az eddig csak megrágcsált olvasó-szemüvegemnek is megadta a végső döfést, kioperálta belőle a lencsét. Az újság apró fecnijei borították be a szőnyeget, köztük a telefonnal, a szétszedett szemüveggel, papuccsal. A hálószobában pedig zoknik, hálóing, pullover, amiket a fürdőszobából szedett össze, és némi papírcafat. Mindehhez majdnem három órára volt szüksége. Pedig direkt úgy mentem el itthonról, hogy nagyon finom falatokkal töltöttem meg a tálját és eléraktam. Boldogan látott neki. Gondoltam, ezt megeszi, utána pedig jóllakottan elhever és pihen a hazatérésemig. Hát, nem jött be. Azt már meg sem említem, hogy a romokat nem lehetett addig eltakarítani, amíg szabadon mozgott, mert az egészet egy nagy játéknak vélte. Így aztán próbáltam a helyére (van egyáltalán neki olyan?) zavarni, aztán karhatalmilag ott tartani, székkel körbebástyázni. Persze, majdnem sikertelenül. Amikor harmadszor ugrott ki a barrikád mögül (egyenesen a franciaágyra) és ott a tipikus „játsz velem!” pózt felvéve csóválta a farkát, akkor durrant el végül az agyam. Volt itt némi ordítás, testi fenyítés és végre részéről némi észheztérés. Érdeklődve figyelte, ahogy a rengeteg szemetet összekaparászom, a szennyest visszaviszem a fürdőszobába, majd elbontom az immár feleslegessé vált barrikádot. Akkor aztán odaültem mellé egy kis hegyibeszédet tartani. Mire ő buksiját az ölembe hajtva, a lehető legártatlanabb pofával nézett fel rám. Mit lehet itt ilyenkor tenni? Kapott egy puszit :) Én is :) Szent a béke, a lakásban is rend van, de én még elég tanácstalan vagyok: a jövőben hogyan előzzem meg találékony rombolását?
8 megjegyzés:
esetleg lemondással megvárod míg felnő? :)
de jót röhögtem! legszebb öröm a káröröm - mert nincs benne semmi irigység. :-)
Nálunk is pont tegnap tanult meg vki kesztyűbe dudálni. :-P
És miért nem csukod ki a konyhába? :)
mármint mégis hogyan, amikor ajtó sincs? :)
Csillagvihar, azért az is kérdés, hogy még mi mindenről kell lemondanom? :)
Tisztára, mint egy kisgyereknél ... próbálok elpakolni előle mindent, vagy legalábbis azokat a dolgokat, amiknek az elvesztése rosszul érintene... de... például a könyvespolc minden darabja fájna :)
Ööööö... nincsen ajtó???? Jé! :) :) De a háló felé van, vagy ott sincs? :-o
husikám, gyere vissza... 20 éve ilyen a kégli, de még nem késő, hogy alaposan megnézd :) :) :)
Ehehe... hát, mióta elmúltam harminc... vannak problémáim.... :) :) :)
Megjegyzés küldése